Egy hét alatt mindenki megkapta a magáét hazánk első számú vezetőjétől. Félreértés ne essék, nem másról, szellemi táplálékról van szó. Beszéd a híveknek (évértékelő), beszéd a hivatásosoknak (nagyköveti értekezlet), végül üzenet a népnek (péntek reggeli interjú). Mindezekből pontosan kirajzolódik, hogy Orbán Viktornak lényegében nincs mondanivalója, de úgy érzi - nyilván összhangban tanácsadóival -, ha sokszor, hosszan és némiképp másképp elmondja, akkor csak kikerekedik belőle valami. A lényeg pedig mindenképpen az, hogy miután gondosan saját képére igyekezett formálni az országot, most már tovább is megy, próbálkozik a körülöttünk lévő világgal (lásd még: Brüsszelt meg kell állítani, stb.).
Néha aztán - elkerülhetetlenül - őszinte szavakat is mond. Például amikor arról beszél a nagykövetek előtt, hogy "itt olyan szellemi zűrzavar van, hogy az ember alig igazodik ki". Persze az Unióra, meg a migránsválság kezelésére érti, de vegyük úgy, saját magát is ide veszi. És akkor mindjárt megérthetjük, hogy interjúnak álcázott rádiós szózatában miért ütközteti olyan látványosan a liberalizmust és a demokráciát. A népszavazást indokolandó hozza fel, hogy a nép akaratával nem lehet ellentétben a menekültpolitika. Vagyis itt a liberalizmus ütközik a demokráciával. Minthogy pedig szerinte Magyarország a demokratikus népek táborába tartozik - ellentétben a gonosz liberálisokkal -, tehát érthető, hogy megkérdezik az embereket. A kvótákról természetesen, és nem például a vasárnapi nyitva-, vagy zárva tartásról, ami ugyan legalábbis hasonlóképpen érintené őket, csak ott nem borítékolt a kormányzati politika sikere.
Mondhatnánk minderre, mit várhatunk egy olyan embertől (politikustól), aki már évekkel ezelőtt meghirdette, hogy itt illiberalizmust építenek. Csakhogy ugyanez az ember jó negyed százada, amikor még érdekei úgy kívánták, arról értekezett, hogy a Fidesz elvi kiindulópontja a modern XX. század végi liberalizmus. Aztán egy interjúban még azt is megjegyezte, hogy inkább a szabadelvűt használja, hiszen vidéken semmit nem értenek abból, ha azt mondja, liberális. (Csak zárójelben: mióta azonban ő van hatalmon, annyit fejlődtek az emberek, hogy most már ezt is értik.)
A kezdetek óta kétségkívül sok idő eltelt, s a hűséges rajongók jobban emlékeznek a közelebbi múlt ideológiai alapozásaira. A tavaly őszi kötcsei "polgári pikniken" elhangzott beszédére, amely szerint „az egész menekültügy, az egész népvándorlás, az egész megélhetési bevándorlási probléma megfelelő látószögből nem más, mint a liberalizmus identitásválsága”. Amit aztán első idei rádiós szózatában azzal egészített ki, hogy a kölni események jelzik: a liberalizmus szembefordult a szabadsággal. Vagyis ha nőket támadnak meg - bárhol a világon - az nyilvánvalóan a Soros-, vagy közelebbi példával a Gyurcsány-félék bűne. És akkor már érthetővé válik, amiről a legutóbbi évértékelőben tett említést, miszerint létrejött a világtörténelem legbizarrabb koalíciója az embercsempészek, a jogvédő civil aktivisták és az európai csúcspolitikusok között. A cél pedig, hogy tervezetten ideszállítsanak sok millió migránst.
Ez valóban "szellemi zűrzavar" és nincs benne rendszer. De Orbán Viktor mégis alkalmasnak véli saját rendszere fenntartására. Ha erről szónokol, nem kell foglalkoznia kínos kérdések egész sorával. Sem az oktatással, sem az egészségüggyel, sem a parlament kiüresítésével, a fideszes szavazógépezet felháborító működésével, aminek legutóbbi megnyilvánulása a jegybanktörvény módosítása volt. Tovább lehet dagonyázni abban az illúzióban, hogy itt minden nagyon rendben van. Hiszen az évértékelőben nem kevesebbet állított, mint hogy "megmentették" az iskolákat és az egészségügyet. Vagy hogy megvédték a nyugdíjakat és a nyugdíjasokat, erőn felül támogatják a családokat. Arról pedig nem ő és "harcostársai" tehetnek, ha a nép ezt nem így érzi. Hiszen tudjuk, a nép hálátlan, semmi sem jó neki, tüntetget, meg tiltakozik, meg követelődzik, mikor annyi jót kapott ettől a rendszertől.
Orbán Viktor negyed százados kemény, áldozatos munkával kettéosztotta az országot, s megteremtette saját álomvilágát. Amely mellesleg nagyon hasonlít arra, ami ellen egykor küzdött. Ám eközben nyilván rájött arra is, hogy ha saját képére formálja szeretett hazáját, akkor jól használhatóak egy másik világ (a létező /?/ szocializmus) bevált eszközei. Na persze, csak "a nemzeti-keresztény eszmerendszer, gondolkodásmód dominanciájának" visszanyerésére. Az immár kiátkozott liberalizmus ellenében.
S hogy mekkora a "szellemi zűrzavar", arra még egy apró példa. A Saul fia Oscar-díja kapcsán a miniszterelnök eljutott a jelenlegi filmfinanszírozási rendszer dicsőítéséig. S ha már arra járt, megemlítette Andy Vajnát, akit "az egyik legbátrabb magyarnak" nevezett. Való igaz, ő volt az egyetlen az orbáni évértékelőkön, aki el mert aludni, amihez képest egyéb ténykedése - "hogy ebben a darázsfészekben megpróbál békét, igazságosságot és alkotó légkört teremteni" - tényleg eltörpül. A kép akkor áll igazán össze, ha nem felejtjük el, Vajna a titokzatos(?) Habony Árpád barátja. Aki tanácsokkal látja el a hatalmon lévőket.
Netán az is az ő ötlete, hogy minél nagyobb a "szellemi zűrzavar", annál jobb Orbánnak.
