Az 1930-as gazdasági válság óta nem volt annyira súlyos gazdasági helyzetben Brazília, mint most – írta a minap a Forbes. S a 2016-os év sem kecsegtet túl sok jóval. Nem látni az alagút végét. Az infláció ismét elszabadult, jelenleg 10,6 százalékon áll, ami 13 év óta a legmagasabb, Kína már biztosan nem képes nagy latin-amerikai barátja segítségére sietni. A kamatláb 14,25 százalékos. A nehézségeket a magas külső adósság tetézi.
Brazília sötét alagútban
A legnagyobb dél-amerikai országban súlyos bizalmi válság alakult ki. Bár a 2010-ben Luiz Inácio Lula da Silva örökébe lépett egykori marxista gerillaharcost, a szintén munkáspárti Dilma Rousseffet 2014 októberében újraválasztották, nagy jóindulattal sem nevezhetnénk sikersztorinak az azóta eltelt időszakot. Többször is rendeztek tömegtüntetéseket az eltelt évben a politikai elit ellen. Bár a 2003 óta tartó munkáspárti kormányzás során mintegy 30 millióan emelkedtek ki a szegénységből, csökkentették a munkanélküliséget, s több mint megháromszorozták az oktatásra és az egészségügyre szánt kiadásokat, sokan keserűen tapasztalják, hogy a gazdaság szekere már nem úgy fut, mint régen. Mások úgy vélik, a felzárkózás gyorsabb is lehetett volna, ha például az ország lemondott volna a 2014-es labdarúgó világbajnokság, vagy az idei riói olimpia megrendezéséről.
A Barclays Capital elemzői megállapították, az utolsó néhány hónapban jelentősen rosszabbodtak a gazdasági kilátások. Tavaly 3,5 százalékkal esett a GDP, s idén a legjobb esetben is stagnál. Bár Dilma Rousseff nyitottnak mutatkozott bizonyos reformokra, így a nyugdíjkorhatár emelésére, ez aligha javít jelentősen a helyzeten.
A volt elnök, Lula mindenesetre tudja, mi okozta a gazdasági válságot. Nem a kormány elhibázott politikája, hanem az Egyesült Államok. „A brazil válság az Egyesült Államok szívében született, s ennek az árát fizetjük meg” – jelentette ki hozzátéve, hogy Rousseffnek semmi köze sincs ehhez. Sokan ma is Lulát tartják az egyedüli alkalmas személynek arra, hogy ismét kiutat találjon a válságból, ezért sok híve arra biztatja, hogy 2018-ban ismét ő képviselje a Munkáspártot az elnökválasztáson. Mások szerint a Munkáspárt leszerepelt, gazdaságpolitikája megbukott, le kell váltani.
A gyenge gazdasági teljesítmény az 1953-ban alapított Petrobras korrupciós botránya súlyosbítja. Az állami olajcégnél kiterjedt korrupciós hálózatot göngyölítettek fel, s több milliárd dollár kenőpénz kifizetésére derült fény. Rousseff azt állította, semmit sem tudott a korrupciós ügyekről.
Az elnök megítélése hónapról hónapra dönt meg negatív rekordokat, s senki sem állíthatja teljes bizonyossággal, hogy sikerül kitöltenie államfői mandátumát. Rousseff ellenfelei tavaly decemberben többségbe kerültek abban a parlamenti bizottságban, amely leváltását kezdeményezheti. Ha a testület a vele szembeni alkotmányos vádemelési eljárás megindítását rendeli el, az alsóháznak kell szavaznia sorsáról.
A baj nem jár egyedül, Brazíliában felütötte a fejét a Zika-vírus, 2015-ben 2900 kisfejűséggel született csecsemőt regisztráltak, s 2016 január végére ez a szám elérte a 3900-at. Dilma Rousseff a hadsereget is bevetné a szúnyoginvázió visszaszorításáért.
Argentína kiegyezett a hitelezőkkel
Argentína decemberben hivatalba lépett új elnöke, Mauricio Macri épp a hét elején állapodott meg a külföldi hitelezőkkel egy elhúzódó adósság rendezéséről. Az amerikai fedezeti alapok még 2001-ben, a nagy argentin gazdasági összeomlás után vásároltak fel több milliárd dollárnyi államkötvényt, erősen nyomott áron. Az előző államfő, a baloldali peronista Cristina Fernández de Kirchner nem volt hajlandó tárgyalni a Buenos Airest perelő befektetőkkel. Macri most 4,6 milliárd dollár kifizetésével rendezte ezt a tartozást, s ez a lépés esélyt kínál arra, hogy javuljon az ország hitelpiaci besorolása. Igaz, a megállapodást még a törvényhozásnak is jóvá kellene hagynia, ott pedig továbbra is a peronistáké a többség.
Buenos Airesben tavaly év végén, 12 év után zárult le a Kirchner-korszak. Nyolc év után távozott a rajongott-gyűlölt elnök, Cristina Fernández. Férje, Néstor Kirchner 2003 és 2007 között állt az ország élén, baloldali populista kormányzata 2005-ben felmondta a kapcsolatot a Nemzetközi Valutaalappal, a baloldali latin-amerikai rendszerek felé orientálódott. A szakítás az IMF-fel rövid távon gazdasági fellendülést hozott Argentínának, 8 százalékos volt a növekedés, amikor 2007 decemberében Kirchner feleségének adta át az elnöki posztot. A volt elnök 2010-ben meghalt, Cristina pedig nem igazán birkózott meg a gazdasági gondokkal.
Jóléti intézkedéseket hoztak, de a külföldi befektetők bizalma megingott, nőtt az infláció, az energiában gazdag ország behozatalra szorult. Mexikó és Brazília után Latin-Amerika harmadik legnagyobb gazdasága egyre több gonddal küszködött. Cristina is megpróbálkozott azzal, hogy „örökös elnökké” választassa magát, ám nem sikerült keresztülvinnie az alkotmánymódosítást, amely lehetővé tette volna, hogy harmadik időszakra is jelöltesse magát. Utódjelöltje, férje egykori alelnöke alulmaradt az elnökválasztáson.
A győztes Buenos Aires népszerű polgármestere, az 56 éves Mauricio Macri korábban a Boca Juniors futballklub elnöke volt, 2003-ban középjobb pártot alakított. Az üzleti körök belé helyezték minden reményüket, hogy helyreállítja a hagyományos partnerséget az Egyesült Államokkal, s rendbe szedi a gazdaságot. Beiktatását követően Macri egyik első dolga volt, hogy a peso kötött árfolyamát felszabadította. Az új államfő a napokban találkozott Ferenc pápával, aki alig 22 perces audiencián fogadta. A Vatikán tájékoztatása szerint az argentin születésű katolikus egyházfő a korrupció és a drogcsempészet elleni fellépést, a szegénység elleni harc folytatását kérte Macritól.
Elbukott Morales referenduma
A latin-amerikai baloldal egyik utolsó bástyája maradhat Bolívia, annak ellenére is, hogy Evo Morales elnök vereséget szenvedett a február 21-én tartott népszavazáson. A referendumnak az volt a tétje, hogy Bolívia első indián származású elnöke negyedszer is jelöltetheti-e magát az államfői posztra. Morales nehezen ismerte be vereségét, csupán három nap elteltével vette tudomásul az eredményt, noha nem kell azonnal távoznia, a következő elnökválasztás ugyanis majd csak 2019-ben lesz esedékes. Az alkotmánymódosítási kezdeményezést 51-49 arányban utasították el, alig 160 ezer szavazat különbségen múlt a győzelem.
A populista baloldali politikus 2005-ben a voksok 54 százalékával nyert, 40 éve ő volt az első elnökjelölt, aki abszolút többséget tudott szerezni, győzelme az 1990-es évek végének, a 2000-es évek elejének latin-amerikai baloldali hullámába illeszkedett. Morales első útja megválasztását követően Kubába vezetett, a Castro-fivérek mellett az új bolíviai államfő a néhai venezuelai elnököt, Hugo Chávezt tekintette példaképének. Az ajmara indián Moralest 2009-ben 64 százalékkal választották meg ismét, s 2014-ben is még 61 százalékkal erősítették meg az elnöki poszton. Már két éve is csak egy legfelsőbb bíróság döntés nyomán indulhatott, mivel a 2009-es bolíviai alkotmány csak két terminust engedélyez az államfőnek. Az utóbbi években Morales kormányzatára korrupció árnyéka vetült, maga az elnök is gyanúba keveredett, mivel volt szeretőjének, akitől gyereke is született, busás állami megbízásokat juttattak. A bolíviai gazdaság ugyanakkor viszonylag stabil, 2016-ra 4,5 százalékos növekedésre számítanak.
Morales a spanyol El Paísnak még a referendum előtt azt mondta, meggyőződése, hogy csak ő tudja továbbvinni a reformfolyamatot Bolíviában. Ha a népszavazáson az igenek győztek volna, 2025-ig maradhatott volna Morales az elnöki poszton. Bolívia legrégebben hivatalban lévő elnöke „külső erők összeesküvését”, „az ellenzék piszkos trükkjeit” hibáztatta vereségéért.
Kereszttűzben a venezuelai elnök
A volt argentin elnök asszony a dél-amerikai populista baloldali kormányzatokkal tartott fenn szoros kapcsolatot, egyik legszorosabb szövetségese a néhai Hugo Chávez elnök helyébe lépett új venezuelai államfő, Nicolás Maduro volt. Cristina utóda, Macri utalást tett arra is, hogy esetleg felmondja Buenos Aires tagságát a még 1991-ben létrehozott dél-amerikai regionális integrációs szervezetben, a Mercosurban. A regionális közös piac első találkozásán, ahol részt vett, kemény hangú beszédet mondott, az emberi jogok tiszteletben tartását, a politikai foglyok szabadon bocsátását kérte mindenekelőtt a venezuelai kormányzattól. Maduro „a burzsoá elit képviselőjeként” emlegette Macrit, aki ismét neoliberális irányba kormányozza majd Argentínát, Szerinte a kirchnerista ellenzéknek az utcán kellene szembeszállni az új elnökkel.
Mindeközben Nicolás Maduro kormányzata, a „bolívari szocializmus” modellállama erősen ingadozik. A Chávezzel szemben korábban összefogva is esélytelen ellenzék Maduroval szemben magára talált, fontos győzelmet aratott a tavaly decemberi parlamenti választáson. A 17 éve az országot kormányzó Venezuelai Szocialista Egységpárt (PSUV) a korábbi 96 helyett csupán 55 mandátumot szerzett a 167 tagú törvényhozásban. A chávezi rendszer hatalomra jutása óta először szereztek tényleges befolyással bíró hatalmi pozíciót, s népszavazással akarják eltávolítani az államfőt. Maduro nemrégiben gazdasági szükségállapotot vezetett be az egykor virágzó olajországban, amelyet a világsajtó mostanság csak az OPEC „beteg embere” néven emleget.
A gazdaság állapota katasztrofális, idén tíz százalék feletti lehet a visszaesés, rendszeres az áramhiány, tönkrement az infrastruktúra, nincs elég élelmiszer, gyógyszer, alapvető cikkek – mosópor, szappan, wc-papír – hiányoznak. Idén 700 százalék fölé emelkedhet az infláció. A venezuelai válságot drámaian elmélyítette az exportbevételek 96 százalékát hozó kőolaj árának zuhanása, de a tűrhetetlen állapotokhoz a rossz gazdálkodás, az állami olajcég tönkretétele ugyancsak hozzájárult. A Chávez-rendszer kétségkívül impozáns szociális intézkedéseket tett, de ma már csak az egyre romló helyzetet látják. A rendkívül kedvezményes benzinár minapi 6 ezer százalékos felemelése aligha erősítette Maduro népszerűségét. Az államfő hivatali ideje csak 2019-ben jár le.
Ecuador jövőre dönt
Ecuadorban jövő februárban tartják az elnökválasztást, de a baloldali populista államfő, a 2007 óta hivatalban lévő Rafael Correa nem indulhat újra. A nemzetgyűlési voksolást is akkor tartják majd. Az 52 éves Correa az alkotmány értelmében harmadik hivatali időre nem indulhat, de a nemzetgyűlés, ahol az államfő hívei vannak többségben, már elfogadott egy alkotmánymódosítást, amely lehetővé tenné, hogy 2021-ben harmadik hivatali időre pályázhasson. A választási tömörülésből párttá alakult Alianza PAIS Mozgalomnak 100 képviselője van a 137 tagú törvényhozásban.
Az ecuadori gazdaságot a többi latin-amerikai országhoz hasonlóan megviseli a kőolajár esése, idén a tavalyi, 0,4 százalékos szerény növekedést nem sokkal meghaladó, szerény eredményre számítanak. Correa elnöksége idején jelentősen mérsékelték a szegénységet, megduplázták a szociális segély összegét, csökkentették az energiaárakat. Correa példaképe is Chávez 21. századi szocializmusa. Az elnököt 2009-ben 52 százalékos többséggel választották meg második hivatali időre. 2010-ben a fegyveres erők puccsot kíséreltek meg ellene, a választott elnök mellett nem csak a dél-amerikai szomszédok sorakoztak fel, hanem az Egyesült Államok is.