Ez a társadalom nem szereti a kékharisnyákat. Nem is értem, miért elégedetlenkednek a nők amiatt, hogy kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Lehet, hogy a vasúti jegyszedő nők kevesebbet kapnak, mint a férfi kollégáik, de tessék megnézni, a vezérigazgató asszony fizetési listáját!
Azt sem értem, mi kifogásuk van az ellen, hogy kisebb számban vesznek részt a társadalom vezetéséből, mint amennyire a számarányuk alapján jogot formálhatnának. Már Orbán Viktor is megmondta, hogy a politika olyan, mint a foci: nem nőknek való. Ha mégis focizni akarnak, maradjanak meg a nők bajnokságánál, és ne vegyék el a pályát a férfiak elől. (Nehogy már plakátokat kellejen gyártatni: "Ne vegyétek el a magyarok – bocsánat: a férfiak – munkahelyét!")
És abban is igaza van a kedves vezetőnknek, hogy a magyar politika pályáján keményen lábra megy a játék, a női bokák kecsesebbek annál, hogy ennek kitegye őket a Fidesz. Tessék csak megnézni mit kap – kapott – az elmúlt hetekben szegény Hoffmann Rózsa és Czunyiné! Le is kellett őket küldeni a politikai pályáról. De ha rajtunk múlna, már régen piros lapot kapott volna Merkel asszony is.
Ha jól értem az ország vezetőinek gondolkodásmódját, minden döntésüket a nők iránti tisztelet és megbecsülés vezérli. Azzal, hogy megkímélik őket a felelősségteljes munka, a vezetői pozíciókkal járó stressztől, lehetőséget kapnak a hosszabb életre. Amíg a férfi népességet tizedeli a szívinfarktus, az idegesen elszívott cigaretta okozta tüdőrák, asszonyainknak legfeljebb az éles konyhakéssel, vagy a forró sütővel kell vigyázniuk.
Mondom, tessék csendben maradni!
