Jó lenne végre szembenézni múltunkkal. Egy ország, amelyik hazug mítoszokon keresztül látja az elmúlt századokat, sem a jelenét, sem a jövőjét nem értheti meg. Az ország tekintélyén nem esik csorba, ha végre közkinccsé válik: a déli harangszónak nincs köze a nándorfehérvári diadalhoz, nem a magyarok védték meg a törököktől Európa nyugati felét. A történelmi eseményeket nem lehet fehéren-feketén megítélni. A Trianonhoz vezető út hosszú volt. Ezen az úton jelentős mérföldkőnek számít a kiegyezés. Ma már jól látható Kossuth igazsága. Az az út zsákutca volt. Igaz, ehhez az is kellett, hogy a magyar uralkodó osztály megakadályozza a monarchia, az ország modernizációját, a többi nemzettel való megegyezést. Horthy hatalomra jutása és országlása sem dicsőbb fejezete hazánk történelmének. A monarchiából önmagát átmentő elit sikeresen akadályozta meg a hatalom kiszélesítését, a társadalmi mobilitást. Igazi zsákutca volt ez a korszak is.
Miért kell gondolatban végigjárni újra ezeket az utakat? Csupán azért, mert az ország miniszterelnöke saját országlását - évértékelőnek álcázva - összevetette ezekkel az időszakokkal. Hol tart ma Magyarország? Tette fel a kérdést önmagának, újra és újra. Udvarias ember lévén, mindig válaszolt is saját magának. Történésznek kinevezve önmagát, mind a két korszakot sikeresnek ítélte. Mint ahogy a Fidesz-féle restaurációt is. Majd önmaga megnyugtatására levonta a következtetést is. Miután a kiegyezéssel kezdődő időszak ötven évig, a Horthy-korszak huszonöt évig tartott, van még ideje a kiteljesedéshez, hiszen ő még csak hat éve húzta ki a kardot hüvelyéből.
Erre a gondolatsorra azonban csak a hallgatósága mondhatott áment, hiszen a két sikertörténet világháborúval zárult. Reméljük, Orbán akkor sem lesz ilyen sikeres, ha összefog a többi visegrádi országgal, akkor sem, ha tényleg megvalósul a keleti nyitás, akkor sem, ha Putyin örökbe fogadja. Mint, ahogy abban is csak bizakodni lehet, Orbán szóözönének második részét nem tudják lefordítani angolra. A nyugati székhelyű, hazai leányvállatok által elért nyereség jogszerű kivitelének az összevetése az országba befolyó uniós támogatásokkal, tökéletesen értelmetlen annak alátámasztására, hogy nem tartozunk köszönettel senkinek, semmiért, így nem is kell részt vennünk az uniós feladatok végrehajtásában.
