A szívelégtelenség gyakorisága folyamatosan növekszik a fejlett ipari társadalmakban. Mint prof. dr. Édes István, a Magyar Kardiológusok Társasága elnökségének tagja is kiemelte a témával foglalkozó legutóbbi tudományos ülésen, ez a kórkép már hazánkban is a vezető halálokok között szerepel. Magyarországon mintegy 200 ezer, világszerte 25 milliónál is több szívelégtelenséggel küzdő beteggel számolhatunk. Különösen fontossá teszi az újabb kezelési lehetőségek kutatását, hogy rendkívül magas halálozás jellemzi a kórképet. A felismerést követő első évben 20 százalékos a mortalitás, és az arány az ötödik évben már az 50 százalékot is elérheti.
Arról számolt be dr. Borbola József, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet professzora is, hogy a cardiomyopathiák egyik csoportja, a krónikus szisztolés szívelégtelenség az öregedő felnőtt lakosság 2-3 százalékát érinti. A korábban említett magas halálozási arányon túl a tünetek jelentősen rontják a betegek életminőségét. Számos új, még kísérleti fázisban lévő gyógyszer ígér hatékony eredményt a gyógyításban, de ezek mellett is szükség van olyan könnyen hozzáférhető, kiegészítő terápiaként adható gyógyszerekre, amelyek hatékonyabbá tehetik a kezelést. Erre jó példa a koenzim-Q10, hiszen eddig is ismert volt, hogy ez a vitaminszerű anyag serkenti a sejtek energiatermelését.
Az egyik hazai vizsgálatvezető, Nagy Viktor főorvos szerint a koenzim-Q10 szedése egyértelműen csökkentette a betegek panaszait, ami azért is fontos, mert a páciensek terápiás együttműködését is jelentősen segíti, ha érzik, a jól megválasztott kezelés hatására kevésbé fulladnak, nagyobb a terhelhetőségük.
A témával foglalkozó szimpozionon az is elhangzott, hogy a szívelégtelenség terápiájában nagy dózisban, vényre felírható formában kapták a páciensek a Q10-et. A Q10 mennyiségét a szervezetben egyelőre csak néhány magán laborban mérik, azonban a vizsgálatok bizonyították, hogy ennek az anyagnak a szintje a szervezetben az életkorral csökken, az adagolást a szint mérése nélkül is el lehet kezdeni. Ugyanezen okból felmerült, hogy érdemes megfontolni használatát megelőzési céllal is. Sőt, bizonyos vizsgálatok azt mutatták, hogy a sportolók számára is hasznos az adása.
