A nézelődők legnagyobb tévedése volna lekezelően tekintgetni a kormányfő vasárnapi évértékelőjén felfestett történelmi freskóra. Csak a botfülűek nem hallották meg magát Orbán Viktort. Hogy ez az önmagában, a kormányfőre és szellemi közönségére egyaránt méltatlanul csálé horizont csak arra szolgált, hogy a végső következtetést levonhassa belőle: van mit megvédenünk. Az új népvándorlástól és a kötelező kvótával fenyegető Brüsszeltől egyaránt, amelyet ő ugyan nem hagy magára. A horizontból következő "féltenivaló" léte fölötti taps elnyomta a kérdést: tényleg azt kell-e féltenünk, amit neki, és attól, amitől ő félti?
Hogy ez az egész történelemszemlélet mit takar valójában, azt a miniszterelnök világosan megismételte tegnap a nagyköveti értekezleten, amihez csak adalék, hogy Martin Schulz, az Európai Parlament (mellékesen szocialista) elnöke után a (nem mellékesen népppárti) Angela Merkel német kancellár is elutasította Orbán ma még nem is létező, kötelező uniós kvótatervek elleni (általuk érthetetlenül preventív) népszavazási javaslatát. A nagykövetek előtt a kormányfő a következőket mondta: "Ha felmerül a kérdés, hogy Magyarország csatlakozzon-e a közös pénzt használó európai egységhez, vagy az eurózónán kívül maradva továbbra is önálló gazdaságpolitikát és annak következményeit magán viselő, önálló nemzetpolitikát folytasson, akkor a válasznak a nemzeti egység alapján kell megszületnie. Ez a dilemma lesz a következő néhány év nagy intellektuális kihívása, mert most több ország is az eddiginél komolyabban barátkozik a gondolattal, hogy a közös pénz után mélyebb integráció is lehetne. Ez kihívás minden országnak, amely nem tagja az euróövezetnek. Nem biztos, hogy végeredményre is jut ez az elszántság, és nekünk egy kész tényhez kell alkalmazkodnunk, de nem árt gondolkodni, hogy mi lenne a magyar érdek ebben a helyzetben."
Nincs kétségünk: a valóságos uniós döntés előtti kvótaellenes referendum bejelentése arra kell a hatalomnak, hogy bebiztosítsa magának a nemzeti egység hazugságát "az önálló gazdaságpolitika következményeként gyakorolt önálló nemzetpolitikához". Nem a nemzet, hanem a kormányfő előtt álló nagy intellektuális kihívás ez: hogyan tudja a saját magának hazudott történelmi ív végpontját, a holdkóros politikában megrekedt Brüsszelből kikényszerített kitaszítottságot a magyar történelem origójává nyilvánítani. Akár a visegrádiak nélküli közép-kelet-európai magyar zárványt lebegtetni a Berlin-Moszkva-(Sztambul) Ankara Bermuda-háromszögben lebegtetni.
A Nemzeti Választási Bizottság tegnap átengedte Orbán referendumkérdését. Megkapta az első zöld jelzést, ha kell, megkapja majd a Kúriától és az Alkotmánybíróságtól is. A nemzet pedig kívül találhatja majd magát Európán, nyakában nem egy nagy intellektuális, hanem egy nagyon is materiális kérdéssel: hogyan tud életben maradni?
