Európa mostanság nagyon nincs hozzászokva a jó hírekhez. Több országban a jobboldali radikálisok határozzák meg a közgondolkodást, a kereszténység bástyáinak állítják be magukat, azt állítván, megvédik országukat az iszlám-veszélytől. Svájcban már egy idő óta igencsak felerősödtek a bevándorlással kapcsolatos félelmek. Az ország nem tagja az Európai Uniónak, így nemcsak a Közel-Keletről érkezettek áradatától tartanak, hanem azoktól is, akik az EU területéről érkeznek. A helyiek féltik a munkájukat, s azt, hogy kisebbségbe kerülnek. Vasárnapig a jobboldali radikális, bevándorlásellenes Svájci Néppárt (SVP) minden ilyen jellegű kezdeményezése győzelmet aratott. 2009-ben 57 százaléknyian szavaztak az újabb minaretek építése ellen, 2010-ben 53 százalék voksolt a súlyos bűncselekményt elkövető külföldiek kiutasítása mellett, 2014-ben pedig, ha szűk többséggel is, de arról döntöttek, korlátozzák az országba való bevándorlást az uniós polgárok számára is. Ezzel új korszak kezdődött az EU és Svájc viszonyában.
Úgy tűnt, minden populista, a külföldiek szerepét korlátozó kezdeményezést megszavaznak Svájcban, s az sem enyhítette az ezzel kapcsolatos aggodalmakat, hogy ezeken a referendumokon jó, ha 30 százalék élt szavazati jogával. A mérsékeltek, úgy tűnt, szélmalomharcot vívnak a néppártiak ideológiája ellen, amelyet a háttérből a populista üzletember, Christoph Blocher irányított.
Most azonban váratlan fordulat történt. Vasárnap éppen az EU által is sokat bírált svájciak mondtak nemet 59 százalékkal arra a kezdeményezésre, amellyel a bevándorlók kitoloncolásának feltételeit szigorították volna. A néppártiak azt kívánták elérni, tegyék automatikussá a bevándorlók kitoloncolását, amennyiben tíz éven belül követnek el két bűncselekményt. Van is valami komikus ebben a javaslatban egy olyan országban, ahol 23 százalékos a külföldiek aránya, s évente körülbelül 80 ezren telepednek le.
A téma nagyon megmozgatta a svájciakat. 62 százalék vett részt a népszavazáson, amire igen rég volt példa. Új jelenség volt, hogy fiatalok és értelmiségiek is nyíltan szembeszálltak az SVP kampányával, amire már nem tudtak reagálni a jobboldali populisták.
Az alpesi állam politikailag megosztott, ám e vasárnapon a liberális Svájc hosszú idő után először győzte le a jobboldali konzervatívokat. A recept egyszerű. Összefogott az ország mérsékeltebbik fele, s jobb érveket hozott fel az igaza mellett, olyanokat, amelyekkel meggyőzték a társadalom nagyobbik részét. Az uniós országok többségéből mostanság épp e kettő hiányzik. Nincs összefogás, és sajnos az esetek többségében az érveket sem hallhatjuk meg a harsogó retorika mellett.
A legnagyobb kérdés, mennyire meríthet erőt az EU a vasárnapi eredményből? Túlzott elvárásaink aligha lehetnek, de annyi tanulsága azonban mégiscsak van a népszavazásnak, hogy megdöntötte azt az elméletet, amely szerint a fiatalabbak túlnyomórészt a szélsőségek felé húznak. Megfelelő érvekkel ők is a „jó ügy” mellé állíthatóak. Reményt jelenthet azok számára is, akik még a mai zivataros világban is bíznak abban, létezik olyan politika is, amely nem a megfélemlítésre épít.
