- Lenyűgöz, hiszen hosszú ideje Ön az első kormánytag, aki ilyen véleménynek ad hangot.
- Nézze, ennek mély filozófiai gyökerei is vannak, hiszen a magyarság sokféle törzsből, nációból, genetikai állományból tevődött össze; vannak itt ugye tótok, oláhok, romák, zsidók… A zsidóság vagy a cigányság ráadásul nálunk nem etnikum, hanem a magyar társadalom alkotóeleme, mi szimbiózisban, kulturális sokszínűségben élünk, amit persze sokszor nem könnyű kezelni, de ebben van a túlélési potenciálunk. Ez olyan, mint a természetben a biodiverzitás, ami a túlélés alapja. Nemzetünk ezzel élte túl a történelem viharait, így ha ezt a sokszínűséget nem tudjuk megőrizni, nagy bajba kerülünk. Azt pedig hangsúlyozni kell, hogy az európai lét adta meg a lehetőséget nekünk, hogy mi igenis össze tudjuk gyűjteni a magyarságot. És ez nem nacionalizmus, hanem életvédő program. Amikor ilyen bajok, válságok dúlnak, ezt a szempontot sem szabad szem elől téveszteni. Van mit megvédenünk és van miért aggódnunk akkor, amikor a migráció felerősíti azokat a szeparatista jelenségeket, illetve szétesési hangulatot, amely az EU-ban terjed. De éppen ezért szerintem az angolok is el fognak gondolkozni, Nagy-Britannia nem fog eltávolodni az EU-tól, ki fogja erőszakolni a neki tetsző változások jó részét, de tag marad.
- A V4-es szövetség tehát belemegy a brit követelésekbe?
- Azt hiszem, igen. David Cameron nagyon okos ember, aki kiváló taktikai érzékkel és elég rátarti magatartással rendelkezik ahhoz, hogy ki fogja harcolni azokat a változásokat az EU-tól, amelyek számára nagyon fontosak, és amelyekkel az EU-ban tarthatja a briteket.
- A szociális juttatások korlátozásán kívül a magyar kormány lényegében mindennel egyetért.
- Igen, mi a britek álláspontját tudjuk osztani, noha nem szívesen látnánk, ha ez valóban odáig menne, hogy a reform megkérdőjelezi az EU létét. Mi ezt nem szeretnénk. Én legalábbis biztosan nem venném jó néven, nekem is sok családtagom él Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján. Nem szeretnék új határokat közöttünk. Híve vagyok az EU-nak. Nem az Európai Egyesült Államoknak, hanem egy, a nemzeti kultúrákat, a szuverenitást magas szinten érvényesíteni hagyó, kollektív európai identitásnak. Hiszen amikor Schumanék az EU-t alkották, egy, a közös történeti alapra épülő, zsidó-keresztény együttműködésből fakadó Európát képzeltek el. Ha mi elhagyjuk ezt a történelmi alapot - és sajnos kezdünk róla leválni, hiszen Európa megkérdőjelezi mostanság -, az nagy baj.
- Ön is a liberalizmust tekinti fenyegetésnek?
- A liberalizmus szót ma én óvatosan használom, mert ez egy nagyon bonyolult irányultság; a történelem bizonyos időszakában progresszív típusú jelzőként jelent meg, aztán voltak, akik visszaéltek vele, az individualizmust, a hedonizmust erősítő, a közösséget romboló erővé téve. Én arról beszélek, hogy a nemzetek keveredéséből fakadóan sokszínű, vibráló Európa, az egyes identitások életben- és tiszteletben tartásával nagy érték. Nincs a világon még egy ilyen hely. Ez egy unikum, amit meg kell őrizni a sokszínűségével, és a belső építő vitáival együtt. És ennek az identitásnak a kulturális, történelmi magja a zsidó-keresztény alap. Ezt az Európát meg kell őrizni. Ez a feladat. Én azért nem vagyok pesszimista. Úgy gondolom, hogy ezt a migrációs válságot még elszenvedjük egy ideig, hiszen a kiváltó okok globális kezelése időbe telik. Tudunk és igyekszünk segítséget nyújtani a bajba jutott térségeknek, ahol ráadásul - többek között - nagyhatalmi törekvések, korábbi gyarmatosítások, megszállások miatt alakultak ki a problémák, háborúk. Európai, sőt globális felelősségvállalásra van szükség, hiszen van mit törleszteni. Sokba fog kerülni.
- Tényleg levesz a lábamról, hiszen a magyar kormány tagjaitól az európai felelősségvállalásnak ezt az aspektusát sem hallottam még. Azt már igen, hogy Amerikának felelőssége van a válságban…
- Jogosan mondták ezt a kollégáim, hiszen az Egyesült Államoknak is le kell vonnia a történelmi tanulságokat. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben (OECD) dolgoztam az arab tavasz idején, s már akkor szemmel látható volt: nem lehet egy amerikai típusú demokráciát, vagy más fejlett, idegen társadalmi berendezkedést erőszakosan ráültetni olyan rendszerekre, amelyekben az alapjai nincsenek meg ennek. Több ezer éves, törzsi típusú társadalmakba nem lehet hirtelen, kívülről beavatkozni. De föl kellene ébredni; faluvá zsugorodott a világ, közösen, globális felelősségvállalással kell cselekedni.
- És nem is csak ez az egy kérdés, amiben világpolitikai együttműködésre lenne szükség.
- Természetesen. Jelenleg Vietnámban száz millióan élnek. Elmentünk Indonéziába, ahol kétszázötvenmillió ember él. Ezek nem is országok, hanem planéták, nem tehetjük meg, hogy ezt figyelmen kívül hagyjuk. És föl is ébredtek; fejlődési ütemük elképesztő, aminek hangot is adnak. Nekünk is fel kell ismerni, és a történelmi bűnöket jóvá tevő programokkal az ő jólétüket, felzárkózásukat kell segíteni, a háborúk lezárását és az érintett térségek stabilizációját kell megoldani. Mert egyébként, mint azt egyesek már vizionálják, könnyen jöhet a harmadik világháború. Ez már nem játék.
- A gazdasági típusú együttműködési kényszerek hátterében is ilyen gondolat húzódik?
- Így van, az egyenlő esélyek és az együttműködés fontossága a fő kérdés a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodásban is. Eddig 74 hazai tudományos, szakmai, vagy szak-, illetve érdekszervezettel tárgyaltunk az amerikai-európai szabadkereskedelmi megállapodást (TTIP) előkészítő egyeztetéseken kialakítandó magyar álláspontról. Hangsúlyozom: nincs megállapodás, tárgyalások vannak, amelyek még sokáig el fognak tartani. Óriási intellektuális kihívás, hogyan tud egy szocialista piacgazdaság és egy kapitalista, extrém profitérdekelt világ egymással megállapodni. Ugyanakkor már talán látjuk a fantáziát ebben, hiszen vannak ennek rendkívül pozitív vonatkozásai. A magyar gazdaság exportorientált, nyitott gazdaság, nem mondhat le a szabad kereskedelem mindkét tárgyaló fél számára előnyös lehetőségeiről.
- Nemrég a sajtóban felmerült, hogy az amerikai diplomáciai kritikák enyhítése céljából a magyar kormány beállt a TTIP mögé.
- Erről nincs szó, de nyitottak vagyunk a tárgyalásra. Két vörös vonal volt, illetve van ebben: az egyik, ami megoldódni látszik, a génmódosított termékek, azaz a GMO-mentességünk megtarthatósága. Ezzel ma már egész Európa egyetért, s nem is elsősorban azért, mert a genetikailag módosított táplálékok az emberi szervezetre káros hatással bírnak, mert - orvosként is mondom - erre nincs bizonyíték. Hanem azért, mert ha mindenhol génmódosított szóját, vagy repcét fognak termeszteni, akkor az eredeti fajok kiszorulnak a termőföldekről, ami a természeti egyensúly szempontjából okozna károkat. Ez le is került a napirendről, Amerika persze próbálkozik, de úgy tűnik, a hídfőállást tartani tudjuk. A másik vörös vonal, amin megbukhat az egész, a vitarendezési mechanizmus. Azt ugyanis, hogy nemzetközi választott bíróságok döntsenek a befektetők és a fogadó állam vitáiban, mi sosem fogjuk elfogadni. Akkor, amikor Amerika és az EU valamennyi állama tagja az OECD-nek, s az oda való felvétel alapja a nemzetközi jogviták rendezésére alkalmas jog- és igazságszolgáltatási rendszer, nem lehet szükség ilyen vitarendezési mechanizmusra. Az USA által támogatott javaslat sérti a nemzeti szuverenitást. Magyarországnak egyre több partnere van, akikkel azt mondjuk, nem módosítgatni kell ezt a mechanizmust, hanem teljesen kivenni, a vitákat másképp kell rendezni. Márciusban jön Cecilia Malmström, az uniós kereskedelmi biztos, akivel fogok erről tárgyalni. Nagy tétje van ennek, hiszen nyakunkon van a kanadai-európai kereskedelmi megállapodás, amely most éppen parlamenti ratifikációra vár. De a magyar parlament, ahogyan több más tagállami parlament sem lesz hajlandó jóváhagyni a részét képező vitarendezési mechanizmus miatt. Nagyon sok a tisztázandó kérdés. Ott kell lennünk a tárgyalóasztaloknál, mert ha nem tesszük, akkor Magyarország feladja nemzeti érdekeinek képviseleti lehetőségét is.
- Nyilván itt is, ahogyan sok más ügyben, közös európai álláspont kell a végére.
- Így van, már csak ezért is több év, mire ebből megállapodás, majd a nemzeti parlamentek elé kerülő javaslat lesz. De nem szabad elfelejteni, hogy az Egyesült Államok és Európa együtt a világkereskedelem ötven százalékát bírja, tehát az együttműködés nagy lehetőség. És kényszer is, hiszen ha e két földrésznek a területét és a lakosságát nézem, akkor 860 millió emberről van szó, azaz a világ populációjának alig több mint tíz százalékáról, miközben a világ fejlődő országai nemcsak lélekszámban, de gazdasági értelemben is elképesztő sebességgel növekednek. Ébredjünk föl; ha meg akarjuk őrizni pozíciónkat a világkereskedelemben, akkor tárgyalni kell.
- Állandóak a jelenlegihez hasonló világpolitikai viták, vagy robbanópont felé közeledünk?
- Összezsugorodott a világ. Minden információ gyorsan és könnyen eljut hozzánk, miközben az emberi szempont elvész. A politikának nagyon mélyre kellene nyúlnia ahhoz, hogy a világ bajait orvosolni tudja. Ez már az emberi lelket érintő kérdés. Az ember az élővilág egyetlen szereplője azzal a képességével, hogy önmagát észlelni képes személyként jelenik meg az élővilágban. Mivel kontrollálni tudja önmagát, ezért felelős a cselekedeteiért. Ez a humán szoftver. De ha önmagamért felelős vagyok, akkor a másikért is, mert az ént a te határozza meg. Az ember közösségi lény, mindenki felelős mindenkiért. Ezt a gondolatot kellene elővenni.
- A politikai egoizmus vélhetően szemlélteti a társadalomban jelenlévő, hasonló beállítottságot.
- Látja, ezek az igazán nehéz kérdések a gyorsan változó világban. Freund Tamás agykutató, akivel jó barátságban vagyok, azt mondta: az emberi agy nem képes azt az információtömeget feldolgozni, ami a fejlődő világban árad felé, s a médián keresztül eléri. Az értelmiség felelőssége óriási, hiszen - ha nem is egyedül dolgozza föl - érzékenyen kellene, hogy közvetítse az információkat a nagyobb tömegnek. Ám az értelmiség, nemcsak nálunk, világszerte el van gyengülve. Amikor Joseph Stiglitz professzor, aki az OECD-ben a gazdasági teljesítménnyel és társadalmi fejlődéssel foglalkozó szakértői bizottságot vezette, elkezdte vizsgálni a Kínában a szegény faluból a csillogó nagyvárosba költöző fiatalok jólétérzetét, kiderült, hogy az nem javul, hanem romlik. A közösségek, kezdve a családtól a kisközösségeken, baráti társaságokon át egészen a szélesebb értelemben vett szociális hálózatig nagyon fontos tényezők, és ez nemcsak kulturális, gazdasági értelemben is hatással van a társadalmakra. Az emberi közösségekkel többet kell foglalkozni. Itthon kezdünk erre egyre nagyobb hangsúlyt fektetni; kilábalási lehetőséget rejt, ha az értelmiséget és a közösségeket olyan helyzetbe hozzuk, hogy az ember ne legyen magára hagyva, s a hozzá érkező, mind több impulzust segítünk feldolgozni. Selye János stresszelméletéből ugyanis tudjuk, hogy a stressz, amely külső környezeti változásokat jelent, lehet építő és romboló. Ha én jó fizikai és mentális kondícióban vagyok, akkor a mások számára káros stresszhelyzeteket személyiségfejlesztő-erőként tudom befogadni. A világ változik, egyre gyorsabb ütemben, s nekünk erre a változásra föl kell készülni, alkalmazkodni kell.
- Ez akár a kormány sportpolitikájának magyarázata is lehetne, ám volt OECD-nagykövetként biztosan tudja: épp az oktatási és egészségügyi területen egyre nagyobb a lemaradásunk.
- Kétségtelen, hogy sok tennivalónk van. De elsősorban nem azért, mert például – ahogy szokták mondani – gyenge az egészségügyi ellátórendszerünk, hiszen sokkal szegényebb országokban tovább élnek az emberek és jobb kondícióban vannak. A kérdés összetett, a helyzetet színezi a magyar társadalomban egyrészt szinte divatszerűen uralkodó pesszimizmus, másrészt a kedvezőtlen mentális állapot. A probléma megoldása szintén összetett, az kell hozzá, hogy nyíltan és őszintén beszélgessünk ezekről a kérdésekről, mint ahogyan most mi tesszük.
