A szervezők a díj átvételét követően a színpad felett elhelyezett vásznon levetítik a neveket, ezzel igyekezve arra tendálni a művészeket, hogy a köszönőbeszédjük java ne csak a monoton névfelsorolással teljen. Köztudott, hogy általában a díjazottak elsősorban családjuknak, alkotótársaiknak, támogatóiknak mondanak köszönetet, ritkábban szólnak eredeti gondolatokról, személyes történetekről. A 2014-es gálán az egyik rövidfilmért díjazott producer, Dana Perry éppen tizenöt esztendős fia öngyilkosságáról kezdett el beszélni, de nem fejezhette be a történetét, mert lejárt az ideje.
A tavalyi évben a Kódjátszma című filmért a legjobb forgatókönyv Oscar-díjával kitüntetett Graham Moore forgatókönyvíró az utóbbi évek egyik legmegkapóbb beszédével rukkolt elő, arról mesélt, hogy kamaszként annyira értelmetlennek látta helyzetét, hogy önkezével akart véget vetni életének, majd mindenkit arra buzdított, hogy ne féljen attól, ha az átlagtól eltérőnek érzi magát. Az idei Oscar-gálán Wagner Valkűrök lovaglása című művével érzékeltetik, ha valakinek lejárt az ideje.
