Kiakadtak a TV2 híradósai az új hírigazgató kinevezése miatt. Főleg az zavarja őket, hogy Kökény-Szalai Viviennek alig van tévés tapasztalata, szerintük elsősorban a celebek között és a politikai bulvárban van otthon. A felháborodás azt is tükrözi, hogy az utóbbi negyven évben szinte semmi sem változott a média világában.
Néhány napja volt látható az M3 retró csatornán a Teleráma című régi sorozat egyik műsorának ismétlése. Ezekben az adásokban az egykori egyetlen televízió ügyeivel foglalkoztak, s a műsorkészítőkkel ismertették meg a nézőket. Vitray Tamás például elbeszélgetett az ifjú, s ötletekkel teli Baló Györggyel. Többek között kitértek arra is, hogy bár egyre több, a sajtóban nevet szerzett újságíró tűnik fel a műsorokban, óriási szakadék választja el őket a tévés újságíróktól. Ennek oka, hogy mindkét tábor azt hiszi, a másik képtelen megtanulni az ő szakmáját, vagyis lehetetlen az átjárás az írott és a "mozgóképes" sajtó között.
Ami a '80-as évek elején készült beszélgetésben elhangzott, a jelek szerint ma is aktuális. A tévés munkások kétkedéssel fogadják a betűk világában edződött új főnököt. Legalábbis erről beszélnek. A háttérben persze más problémák lehetnek. Olyanok, amik a rendszerváltás előtt is léteztek, csak akkor természetesnek látszottak, mostanában viszont már elfogadhatatlannak tűnnek. Az átkosban, az egypártrendszer bástyáin belül megszokott volt, hogy - politikai megrendelésre - rakosgattak ide-oda embereket. De senki sem gondolta volna, hogy majdnem harminc évvel a rendszer megszűnése után ismét átélheti ugyanazt.
Pedig nincs másról szó, mint hogy a "fiúk", akik végleg szakítani akartak a pártállami beidegződésekkel, a hatalomba beágyazódva rájöttek, hogy azokat a módszereket még ma is érdemes alkalmazni. És nem elég nekik, hogy államosították a közszolgálati médiát, vagyis a legteljesebb mértékben kiszolgálójukká tették. Több kell, mert tudják, a kereskedelmi tévék és rádiók hatásosabbak. Felkent képviselőjük megszerezte tehát a TV2-t és most telerakja olyan káderekkel, akikben meg lehet bízni. Kökény-Szalai Vivien nem azért lett hírigazgató, mert írt néhány botránykönyvet, vagy mert megedződött a Borsnál és a Story magazinnál, hanem kizárólag azért, mert jó elvtárs. És most csak ez számít.
Még a Betlen János vezette Híradóban (1994) együtt dolgoztam egy tehetséges fiatal riporterrel, aki - akkor - nem tűrte volna, hogy megmondják neki, mit és hogyan kell csinálni. Aztán - több helyen - vezető lett belőle és most egy interjúban beszámolt arról, hogy megrendeléseket (is) teljesített. Úgy fogalmazott, "kiszolgáltuk a rendszert", mármint a fideszes hatalmat 2010 után. "A kormányzati kommunikációért felelős illetékesek mondták meg, mi a heti aktuális pártüzenet, mire készüljünk, mit kell a műsorokba ágyazni, kit hívjunk meg, ki milyen ügyben nyilatkozzon, hol és mit hangsúlyozzunk". És mindezt azért meséli el Tarr Péter, a Hír TV vezérigazgató-helyettese, mert Orbán és Simicska szakítása után most az ő tévéjüknek már nem az orbáni kívánságokat kell teljesítenie.
Itt tart jelenleg a magyar média és sajtó jelentős része. Meglehet, a TV2 új hírigazgatójának nem is kell már elmondani a "heti aktuális pártüzenetet". Tudja magától.
