„Jelentős problémáim voltak és vannak, tulajdonképpen az is nagy szó, hogy egyáltalán tudok beszélni – nyilatkozta Stadler a Rangadó.hu oldalnak. - Ha nem engednek ki két hónapra tavalyelőtt, alighanem örökre letettem volna a lantot. Hasnyálmirigy és epevezeték-problémáim voltak, de akkor el tudtam menni Szegedre egy ismerős adjunktushoz, aki megműtött. Előtte azt mondták, egy hetem van hátra.”
A Stadler FC egykori dúsgazdag tulajdonosa most is Akasztón lakik, pontosabban oda ment a börtönből, és az egyik barátja jóvoltából egy szövetkezeti irodában húzza meg magát, mert lakása nincs. Mindent elvesztett az évek során. A Stadler FC és az akasztói stadion egy korszak jelképe: a rendszerváltás utáni futballvállalkozásoké, az egészen sajátos hazai viszonyoké, a rövid távú csillogásé és az utána következő nihilé. Stadler a semmiből létesített egy alföldi Potemkin-futballvárost, ami aztán az ő bukásával villámgyorsan tűnt el, a csapattal együtt a focitérképről. Ma már azt mondja, volt oka megbánni az egészet.
„Ha a futballba nem nyúlok bele, sosem kerülök börtönbe, de ezt visszacsinálni már nem lehet – tette hozzá a nincstelenné vált vállalkozó. - Kiskőrösön rábeszéltek a barátaim annak idején, hogy vegyem át az anyagi nehézségekkel küzdő klubot. Négy év alatt feljutottunk a legalsó szintről az NB I-be. Nem akartam én mindenáron az NB I-et sem, de arra is rádumáltak…”
