Nincs új a nap alatt Görögországban. Mondhatni nagyon forró volt a tél, általános sztrájkokkal, tüntetésekkel. Alekszisz Ciprasz kormányának megítélése mélypontra esett, s a kabinet két tűz közé került. Az ország pénzügyi helyzetéről ugyan kevesebb szó esett az elmúlt bő fél évben, ezt azonban elsősorban nem az magyarázza, hogy hirtelenjében minden olyan rózsásnak tűnik, már ami Athén pénzügyi helyzetét illeti, hanem az, hogy Európa a menekültválság kezelésével volt elfoglalva, s Görögország csak abból a szempontból volt érdekes, regisztrálja-e a menekülteket, illetve feltartóztatja-e a szíriai nincstelenek áradatát.
Ciprasz azonban nagyon nehéz helyzetbe került. Egyrészt próbálja megakadályozni, hogy tömegek forduljanak a kemény intézkedésekre késztetett kormány ellen, másrészt viszont egyezkednie kell a hitelezőkkel, mert ha nem teljesíti feltételeiket, akkor nem kapja meg a gazdaság talpra tartásához szükséges újabb hitelrészletet. Ördögi kör ez, amiből nagyon nehéz lesz kikecmeregni.
A görög kormányfő tavaly szeptemberben még reményét fejezte ki, hogy a 2015-ös év végéig minden részletről megállapodhatnak a hitelezőkkel. Az elvárások teljesen egyértelműek voltak. Emelni kellett a gazdákra kivetett személyi jövedelemadó mértékét 13-ról 20, majd 2017-től 26 százalékra. Szintén őket érintette, hogy két lépésben meg kellett szüntetni benzinvásárlási előjogaikat. Adót kellett kivetni a televíziós reklámokra, nemzetközi tendert kellett kiírni a távközlési frekvenciákra. Fel kellett tőkésíteni a bankokat, lényegében újra kellett szervezni a halódó bankrendszert. Be kellett vezetni a nyugdíjreformot, ami az öregségi járulék csökkentését jelenti. A kormánynak tisztáznia kellett a nyugdíjkorhatár kritériumait, le kellett számolnia a korai nyugdíj intézményével. Független szakértők bevonásával konzultációkat kellett kezdenie a munkapiac átalakításáról, vagyis a cégek számára lényegében lehetővé kell tenni a tömeges elbocsátásokat. Fel kellett gyorsítani a privatizációt, ami egyebek mellett a nemzeti áramellátó vállalatot, az ADMIE-t érinti.
Az említett elvárásokból volt, ami teljesült, volt, ami nem. A hitelezők azonban nem elégednek meg félig elvégzett feladattal, elvárnák a kabinettől, hogy minden kritériumot teljesítsen. Németország világossá tette, nem hajlandó engedményekre, s Athénnak teljes egészében át kell ültetnie a gyakorlatba a megszorítások programját. „A (hitelező) trojka megvizsgálja, mennyire valósította meg Athén azokat az elvárásokat, amelyek révén kifizethetik a következő, kétmilliárd eurós hitelrészletet” – közölte október végén Martin Jäger, a berlini pénzügyminisztérium szóvivője.
Ciprasz kormánya azt remélte, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nem marad a hitelprogramban, ez azonban elfogadhatatlan volt Berlin számára. A németek ugyanis attól tartottak, hogy az IMF kiesése esetén az ő vállukat nyomja majd a teljes görög hitelprogram terhe. Ha ugyanis Angela Merkel kabinetje deklarálná, hogy fedezi a hitel nagy részét, az komoly belpolitikai következményekkel járna, tovább csökkentené a német nagykoalíció népszerűségét, s ezt most, amikor a menekültválság miatt amúgy sincs könnyű helyzetben, nem meri bevállalni.
Január közepén végül bejelentették, hogy az IMF is a program része marad, pedig az ezt megelőző hetekben görögországi illetékesek ennek éppen az ellenkezőjét vizionálták. Athénnak azonban nem volt más lehetősége, le kellett nyelnie ezt a békát is. „Euklid Cakalotosz pénzügyminiszter megerősítette, hogy kormánya elfogadja az IMF szerepvállalását a hitelprogramban” – közölte Jeroen Dijsselbloem, az euróövezeti csoport vezetője.
Bár minden fél igyekszik megőrizni higgadtságát, ismét egyre többször merül fel a kérdés, vajon Ciprasz kormánya megállapodik-e a hitelezőkkel? A jelek ugyanis nem túl biztatóak, a befektetők maradék türelmüket is kezdik elveszteni. Múlt héten kilenc százalékkal esett a tőzsdeindex, hétfőn pedig egyetlen nap alatt további hat százalékkal. Különösen a bankok részvényei száguldottak lefelé a lejtőn. A tőzsdeindex a kilencvenes évek szintjére esett vissza, s a hétfői csökkenés megközelítette a nyári negatív rekordot.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy a hitelezők enyhén szólva nincsenek meggyőződve a kormány reformok iránti elkötelezettségéről. Felmerül azonban a kérdés, hogyan lehet átvágni a gordiuszi csomót? Mi a legjobb megoldás Görögországgal kapcsolatban? Berlinben pedig azt kérdezgetik, milyen stratégiát kövessen a német kormány a jelenlegi helyzetben? Ugyanazt a keménységet mutassa, mint tavaly nyáron, amikor Athén szinte az utolsó pillanatig szembement a hitelezőkkel, s csak akkor hátrált meg, amikor már teljesen reális alternatíva lett a kilépés az euróövezetből, azaz a Grexit, valamint a csőd?
Nem egyszerű megadni a választ. Mára ugyanis megváltozott Athén geostratégiai helyzete a menekültválság miatt. Ugyanúgy, ahogy ugyanezen ügy miatt Brüsszel eltekint a török emberi jogsértésektől, Athénnal kapcsolatban is nagyobb megértést tanúsíthat. A legnagyobb ellentétek a nyugdíjreformmal kapcsolatban merültek fel. A görög kormány olyan intézkedéscsomagra tett javaslatot, amely a GDP egy százalékának megtakarítását eredményezné. Nem kis vállalás attól az országtól, ahol a magas munkanélküliség miatt a lakosság mintegy fele él részben, vagy teljes egészében az öregségi járulékból. A javaslat értelmében 1,8 milliárd euróval csökkentenék a nyugdíjakra szánt állami kiadásokat: miközben emelnék a nyugdíjhozzájárulás mértékét, csökkentik a járulékot. Múlt héten is tízezrek tüntettek a tervek ellen, pedig a hitelezők még ennél is keményebb elvárásokat fogalmaztak meg.
Kevéssé valószínű, hogy Brüsszel nem hajlandó semmiféle kompromisszumra. Görögországra most nagy szükség van a menekültválság kezelése miatt, s az EU-nak sem állhat érdekében, hogy teljesen magára haragítsa a görög lakosságot. A gondok nem is az Unióval kapcsolatban merülnek fel: az Európai Unió és az IMF sem ért egyet a görög hitelprogram részleteiben. Míg ugyanis a valutaalap a múltban már többször úgy vélte, a jelenlegi viszonyok mellett fenntarthatatlan az adósság, s újra kellene gondolni a hitel visszafizetésének ütemét, az EU egyelőre nem gondolkodik ebben.
Az IMF sokkal keményebb megszorításokat követel. A valutaalap számításai szerint nem elég a GDP egy százalékát megtakarítani a nyugdíjreformmal, három százalékra lenne szükség, csak így állítható hosszabb távon a saját lábára a teljes nyugdíjrendszer.
A helyzet rendkívül bonyolult. Az IMF ugyanis az Európai Unióban sem bízik, s tudni akarja, számíthat-e az európai hitelezők támogatására. Ha nem, akkor a valutaalap felülvizsgálhatja a januári döntést, s mégis kiszállhat a hitelprogram támogatásából, aminek Athén nyilván örülne, Berlin azonban semmiképpen. Különösen a német kereszténydemokrata CDU ragaszkodik az IMF szerepvállalásához. Ennek az az oka, hogy Angela Merkel pártja szerint az IMF képviseli a szigort a túl enyhének tartott Európai Bizottsággal szemben. Többen úgy vélik a kormánypártból, amennyiben a jelenlegi politikai helyzetben indokolatlanul nagy engedményeket tennének Athénnak, az az euroszkeptikus, szélsőséges Alternatíva (AfD) malmára hajtaná a vizet, ami különösen drámai fejlemény lenne a márciusi voksolások közeledtével, amikor három német tartományban járulnak az urnákhoz a választók.