Lázár János;Hódmezővásárhely;

- A panasz

Lázár János összevonta szemöldökét. A volt hódmezővásárhelyi polgármester képviselőként sem tud – talán nem is akar – elszakadni városától, ezért gyakorta visszajár oda megkérdezni a polgárok véleményét a világ dolgairól. Hogy ez cseppet sem haszontalan, a minap is bebizonyosodott. Egy lakossági fórumon panaszt tett valamelyik helybeli gazda a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) munkájára, s másnap már akár gondolkodóba is eshetett volna a hivatal vezetője, vegye-e a kalapját, vagy várja meg, amíg elküldik. Kell-e annál megbízhatóbb vélemény, mint egy helyi földművesé, aki azt állítja, hogy az állami szervezet a magyar gazdáktól védi az Unió pénzét? Azt a pénzt, ami – hadd idézzem Szijjártót – jár nekünk.

Földügyekben ma nem csak az a baj, hogy akadoznak a támogatások, ezt a főminiszter könnyen a hivatal számlájára írja és meglebegteti: sebaj, megszüntetem. Inkább az árverésnek nevezett földrablások miatt kellene összevonnia a szemöldökét. Mit szólt volna, ha azon a lakossági fórumon nem a hivatalt szapulja valaki, hanem a kormányt? Ha azt dörgölik az orra alá: miért a tehetős fidesznyikek vehették meg az árverésre bocsátott állami földvagyon háromnegyedét, és nem ők, a „kétkeziek”? Erre Hódmezővásárhelyen is mindenki tudja a választ: azért nem, mert mindenki annyit ér, amennyije van, és ennek a kormányzatnak vannak olyan „barátai”, akikkel kapcsolatban szeretnék elérni, hogy „sokat érjenek”.

Lázár amúgy is csupa fül, ha meg kell hallania a nép hangját. Mostanság ugyan a pedagógusok a leghangosabbak, de az valahogyan nem éri el az ő hallásküszöbét, ellenben majd megsüketül azoktól a felháborodott panaszoktól, amelyek a vörösiszap sújtotta térségből jutnak el hozzá. Hangos az ország a bírósági ítéleten felháborodott tömegek (Németh Szilárd, CÖF, stb) hangjától, akik a bíróságok megregulázását követelik. A módszer ismerős: meg kell változtatni a jogszabályokat, mondja Lázár. Ez már az Alkotmánybíróság esetében is bevált, amikor nem úgy döntöttek, ahogyan elvárható lett volna. Miért ne válna be a „mezei bírák” esetében is?

Persze csakis a jogállamiság keretei között, mert erre nagyon adnak.