- Kis túlzással akkora az érdeklődés ön iránt, mintha még maga lenne a kapitány. Sokan keresték?
- Rengetegen kíváncsiak a véleményemre, tévétársaságokon keresztül újságírókig. Folyamatosan égnek a vonalak. Úgy gondolom, a válogatott kudarca öt tényezőn múlott…
- Az első?
- Először is a negatív rekordokkal kezdeném. A legkevesebb pontot szereztük világversenyen. Arra sem volt példa, hogy 60 perc alatt mindössze tizennégy gólt szerezzen a magyar válogatott. Olyan sem volt még, hogy a szövetség célkitűzését ne teljesítette volna a férfi csapat.
- Ezekért a szövetségi kapitány, Talant Dujsebajev okolható?
- A csapat összeállításában mindenképpen. A kézilabdában az Európa-bajnokság a legerősebb. A kontinenstornára úgy kell összerakni az együttest, hogy a legtapasztaltabb és a legjobban felkészült játékosok alkossák a válogatottat. A szövetségi kapitány játékfilozófiája igazodik a csapathoz, vagy fordítva. Dujsebajev a stílusához keres játékosokat. Az itthon maradt kézilabdázók azért kerültek ki a válogatottból, mert nem feleltek meg az edző által megkövetelt rendszernek.
- Milyen a Dujsebajev-stílus?
- Egy nagyon kötött és világklasszisokra épülő szisztémát dolgozott ki a tréner. Két kiváló irányítóra helyezi a fő hangsúlyt. Ez remekül megvalósulhat egy klubnál, de nem egy válogatottnál, hiszen Magyarországnak nincs annyi játékosa, hogy ez a feltételrendszer rendelkezésre álljon.
- Nálunk milyen rendszer működik?
- Hazánkban általában hosszú távú építkezés folyik, s a „magyaros” kézilabda-stratégiára épül. Ennek a titka, a nagyon magas, sokszínű, kreatív kézilabdázás. Felkészül a különböző védekezési stílusok ellen, s nem utolsó sorban jelentős fizikai kondíciót követel meg a játékosoktól. Ezekből a kritériumokból szinte semmi nem valósult meg.
- Ennek oka a sok újonc a válogatottban?
- A hazai kézilabdázás, és a magyar sport ösztönző és értékelő ereje nem engedi meg magának a csapatépítést. Kvalifikációs versenyen pedig minden ország a legrutinosabb válogatottját küldi pályára. Dujsebajev részéről óriási felelőtlenség volt egy ilyen fiatal gárdával nekivágni a kontinenstornának. Ez a húzás a sportág támogatását, s a kézilabdában dolgozó szakemberek és játékosok jövőjét is veszélyezteti.
- Az sem segített a csapatnak, hogy a kapitány irreális célról, Eb-győzelemről beszélt…
- Pontosan. Azt nem lehet megtenni, hogy a kontinenstorna előtt Eb-éremről essen szó. A kapitány olyan magas elvárást táplált a játékosok felé, hogy Nagy Lászlóék az oroszok elleni vereség után elvesztették azt a belső motivációt, ami a céljuk eléréséhez szükséges volt. Alulról kellett volna építkezni, nem pedig felülről.
- Laurencz László, a női válogatott korábbi szövetségi kapitánya lapunknak elmondta: az olimpiára való kijutás esélyét az előző éra játszotta el azzal, hogy nem jutottak ki a katari világbajnokságra. Akkor ön vezette a magyar válogatottat.
- Úgy emlékszem, velem kijutott a csapat a londoni ötkarikás játékokra. Úgyhogy, ez így nem igaz. A 2011-es világbajnokságon legyőztünk egy erősebb német válogatottat is, s a hetedik helyért Lengyelország ellen diadalmaskodtunk. A Szlovénok elleni visszavágót négy nappal a Bajnokok Ligája négyes döntője után játszottuk, s a veszprémi játékosok kifacsartan, összetörten érkeztek. Akkor már tudni lehetett, hogy Dujsebajev lesz az utódom, s ez összezavarta a csapatot. Félreértés ne essék, nem magyarázkodni akarok. Mindenki azt mond, amit szeretne, de úgy gondolom, nem rajtam múlt az, hogy a válogatott nem jutott ki a riói olimpiára. Abban viszont igaza van Laurencz Lászlónak, hogy a szlovénok elleni mérkőzés volt a fordulópont a magyar kézilabdában. Akkor indult el egy arculatváltás. A csapatnak más harcmodort és játékstílust kellett kialakítania. Ehhez viszont időre van szükség.
- Ön szerint le kellene mondania Dujsebajevnek, vagy folytatni a megkezdet utat?
- Ez elnökségi döntés. Nekem ebben nincs szavazati jogom. Az viszont nyilvánvaló, hogy ezeket a következményeket viselnie kell a szövetségi kapitánynak. Dujsebajevet Vetési Ivánnal az előző elnökség szerződtette, abban a reményben, hogy a spanyol kézilabdához való kötődése miatt más irányú munkát hoz a magyar sportágba. Ez azonban nem működik. Talant játékosként kiváló volt, de az ő edzői elképzelései ott valósulhatnak meg, ahol a már említett feltételek adottak. Nem véletlen, hogy a másik csapatához, a lengyel Kielcéhez egyre több sztárjátékos érkezik. A magyar kézilabda sokkal értékesebb annál, hogy távirányítással működjön.
Eredmények
Elődöntő:
Norvégia-Németország 33-34 (h.u.)
Az 5. helyért:
Franciaország-Dánia 29-26
A 7. helyért:
Lengyelország-Svédország 26-24
