A jelenlegi magyar kormány még nem dicsekedhet azzal, hogy klasszikus, de már klasszikusokat idéz. Például az egykori viccet, ami arról szólt, hogyan üzent hadat a II. világháborúban Magyarország Amerikának. A washingtoni külügyminiszter és a magyar nagykövet párbeszéde valahogy így zajlott: "- Mi az Önök államformája? - Királyság. - És ki a királyuk? - Nincs királyunk, hanem kormányzónk van. - Ki a kormányzó? - Vitéz Horthy Miklós tengernagy. - És van Önöknek tengerük? - Az nincs. - Van az USA-val szemben területi követelésük? - Nincs. - Van valamilyen országgal szemben területi követelésük? - Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával... - Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek?
- Nem, ők a szövetségeseink." Továbbá még emlékezhetünk az Ordító egér című filmszatírára, amelyben egy kis állam - anyagi gondjai orvoslására - hadat üzen Amerikának, hogy aztán a jóvátételből erősödjön. Csak arra nincs felkészülve, hogy - némely félreértések nyomán - meg is nyerheti a háborút.
Kétséges, hogy a kormányfő sajtóirodájának vezetője ismeri-e ezeket a példákat, de az tény, hogy szellemükben cselekszik. Nyilván felsőbb utasításra. Amikor tehát az amerikai elnök elmondja, hogy bizony erőteljesen interveniáltak a Hóman-szobor ügyében, akkor Havasi Bertalan az Ordító egér álláspontjára helyezkedik. Elismeri, hogy valóban volt "amerikai kormányzati nyomásgyakorlás", ám Unortodoxiában ez hatástalan. Vagyis "Orbán Viktor a leghatározottabban visszautasította". De ez még nem elég. Jól jegyezze meg mindenki, mire számíthat, ha ilyesmihez folyamodik: "Általánosságban bármilyen külföldi nyomásgyakorlás csak hátráltatja az ügyek elintézését, és pontosan ez történt a Hóman-szobor ügyében is. A magyar miniszterelnök álláspontja szerint az amerikai kormány jobban tette volna, ha ezzel nem kísérletezik.”
Vagyis az csak a véletlen műve, hogy a miniszterelnök pont akkor változtatta meg véleményét az egykori antiszemita politikus ügyében, amikor három amerikai politikus járt Budapesten. Mi több, nagyon határozottan meg is mondták, "hogy Hóman Bálintnak soha nem jöhet létre emlékműve. Sem szobra, sem emléktáblája. Sem most, sem hat hónappal később. Soha.” Barack Obama pedig utóbb arra is kitért, hogy a szoborállításról való lemondás alapfeltétele volt a további jó kapcsolatoknak.
De itt még nincs vége az Ordító egér-effektusnak. A hatalmat még csak nem is burkoltan kiszolgáló hivatalos magyar hírügynökség is megtette, ami elvárható volt tőle. Régi-új amerikai tudósítója, Járai Judit ugyanis véletlenül nem vette észre, hogy Izrael washingtoni nagykövetségén elmondott beszédében az amerikai elnök hangsúlyosan megemlítette Magyarországot is. Utólagos magyarázata szerint azért, mert a nagy hírügynökségek sem tértek ki rá. Magyarázatnak is kevés, mentségnek meg elégtelen. Tehát a Magyar Távirati Iroda csak akkor adott hírt Obama hazánkat érintő szavairól, amikor már megvolt Havasi már idézett reagálása. A módszer egyébként nem új, megtették ezt már a budapesti amerikai nagykövettel is, amikor tavaly ősszel kritizálni merte a magyar kormányt.
S persze lehet gúnyolódni a hatalom kiszolgálóinak trükkjein, de azért a dolog - és a helyzet - ennél komolyabb. Észre kell venni, hogy itt üzenetekről van szó. A kedves vezető és köre azt igyekszik elhitetni országa népével, hogy érinthetetlenek. Azt tesznek, ami jólesik és nincs hatalom - még egy világhatalom sem -, amely megállíthatja őket. Tehát - határokon belül és kívül - mindenki jobban teszi, ha meghúzza magát és csendben végigasszisztálja uralkodásukat.
Már voltak olyanok a magyar történelemben, akik ugyanezt gondolták. De rá kellett jönniük, semmi sem tart örökké.
