„Valahol utat tévesztettünk” idézi cikkének címében Pomogáts Béla tanár úr Szekfű Gyula korszakjelző mondatát. Indokolt lenne a hibás irányváltást többes számba tenni, hiszen az eredeti mondat 1945-ből való, Pomogáts írása pedig egy későbbi „negyedszázad” úttévesztését kéri számon. Gondolatmenete a rendszerváltás alapvetésével indít, melynek „a többpártrendszerre, szabad választásokra, állampolgári jogegyenlőségre és kötetlen véleménynyilvánításra alapozott politikai berendezkedést, emberséges törvényekkel szabályozott piacgazdaságot, a jogos nemzeti érdekeket szolgáló külpolitikát, a trianoni határokkal végzetesen megosztott nemzet szellemi és kulturális egyesítését és nem utolsó sorban a morális felemelkedés lehetőségét” kellett (volna) megvalósítania. Szabadelvű elődöket keres és talál Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Deák Ferenc és Andrássy Gyula személyében. „A magam részéről közöttük helyezném el Tisza Istvánt” valamint Teleki Pált és Bethlen Istvánt - írja a szerző. A „magam részéről” bevezetés egyértelműen a vélemény kategóriájába utalja azt, ami utána következik, amihez természetesen minden joga megvan a tudós professzornak. Csak éppen tisztázni kellene azt a tényt, hogyan kerül ebbe a névsorba az a Tisza István, aki esküdt ellensége volt és maradt a választójog kiterjesztésének, egészen a véres csütörtök történéséig, és még tovább is? Az első világháború megindítását kétségkívül ellenezte, de ellenkezését hamar feladta, s három éven keresztül a veszteségek ellenére a hadviselő országot vezette. A magyar supremácia elve mellett haláláig kitartott. Ez lenne „a jogos nemzeti érdeket szolgáló külpolitika”? Lemondatásához az új királyával (IV. Károly) fennálló nézetkülönbségek, a választójog kiterjesztése és a nemzetiségekkel való egyezkedés vezettek. Ezzel a tevékenységével úgy írta be nevét a magyar történelembe, mint aki a tanár úr által felsorolt nemes célok élharcosa volt? Úgy írta be nevét a magyar történelembe, mint aki az Országháza tövében a legnagyobb emlékműre rászolgált? Teleki Pál, Európa első újkori zsidótörvényének megalkotója és az antiszemitizmus egyik élharcosa volt, ezzel a továbbiakban sem hagyott fel, akkor hogyan szerepelhet azok között, akik „az állampolgári jogegyenlőségre” törekednek? Bethlen István intézkedéseivel, köztük a nyílt szavazás visszaállításával szolgálta volna a jogegyenlőséget? Tisza István és Teleki Pál azok névsorát szaporítja, akik miatt népünk-nemzetünk-országunk ilyen nyomorúságos helyzetbe szorult, anyagilag is, szellemileg is, tudatilag is – ez meg az én véleményem –, s egyben meggyőződésem, hogy ebben nem vagyok egyedül. Őket példaképpé emelni lehet hiba, lehet bűn – más aligha. Nem utat tévesztünk – hamis úton járunk, ha így masírozunk.
