Pardon! - mondja a sündisznó, amikor észreveszi tévedését és lemászik a súrolókeféről. De talán még ennyit sem mondanak azok, akik a „fülkeforr” sikerén felbuzdulva rendőröket küldtek mindenféle ürüggyel egyes szocialista politikusokra. Mint valamikor az ötvenes években, 2010 táján ugyanúgy bőven volt feladatuk a hajnalonként útnak indított fekete autók személyzetének. Még arra is volt figyelmük, hogy gondoskodjanak a látványról, „meghívják” a bilincses-vezetőszáras elővezetésre a kíváncsi kamerákat.
Az esetek többségében maguk a vádlók is sejthették, hogy a feljelentések mögött politikai szándékok húzódnak meg, amikor az elszámoltatással megbízottak megrendelésére bilincset tetettek a kipécézettek kezére. A kormány emberei jól ismerték az igazságszolgáltatás malmainak lassú őrlését, pontosan tudták, hogy évek is elmúlnak, mire kiderül, a vádak többségének nem volt semmi alapja.
Hogy családok életét tették ezzel tönkre? Hogy politikusok karrierjét törték derékba? Pontosan ezt akarta Fidesz. Molnár Gyula, Szilvásy György, Hunvald György, Hagyó Miklós… Lassan hat esztendő is elmúlt már, mire megszülettek - igaz, még csak első fokon -, az első felmentő ítéletek, mert évekkel hosszabbítja meg az eljárásokat az akták tologatása az ország egyik feléből a másikba.
Ha a mesterember elfuserálja a rá bízott munkát, a saját zsebe bánja. Ha megvádolom a szomszédomat, hogy ellopta a fűnyírómat, és kiderül, hogy mégsem, a hamis vádért felelősségre vonnak. De ki kéri számon ugyanezt a politikuson, az ügyészen? Még annyit sem kell mondaniuk, mint a viccbeli süninek.
