Hiába a Spanyolország elleni pocsék közelmúltbeli mérleg (a mieink legutóbb hat éve tudták legyőzni az ellenfelet, azóta hét vereség, egy döntetlen a mérleg), a tegnap esti ütközet ragyogóan indult. A rakétát a kilencedik percben elért Nagy Kornél-találat indította be, majd a következő két gólt is magyar játékos szerezte, így hárommal meglépett Talant Dujsebajev válogatottja. Ha már a kapitány – akinek a fia, Alex spanyol mezben ott futkározott ellenünk, és nem is játszott rosszul -, gyanítjuk, ilyen teljesítményt vizionált, amikor a kontinenstorna előtt merész tervekről, egyenesen Eb-aranyéremről beszélt.
Az összecsapást érezhetően igencsak „lazán” vevő Spanyolország a 17. percben érte utol a mieinket, akiken ettől a legkevésbé sem lett úrrá a kétségbeesés. Sőt. Diktálták a tempót, és egy-két góllal rendre vezettek Nagy Lászlóék, a szünetbeli 15-15 Rivera lövésével alakult ki. A második felvonásra érkezett egy újabb jó ismerős, a vajdasági születésű, esztendők óta spanyol állampolgárságú Sterbik Árpád, ám a világ egyik legkiválóbb kapusa alig-alig találkozott a labdával, így gyorsan visszaült a kispadra. Fájdalom, a magyar válogatott képtelen volt élni a lehetőséggel, a spanyolok pedig gyors három góllal jelezték, hogy változtatni akarnak az eddigi „tingli-tanglin”.
Az új forgatókönyv szerint immár mi futottunk az eredmény után, és bár néhány alkalommal (20-19, 22-21, 23-23, 29-28) felcsillant a remény, Garcíák egy találatot megőriztek az előnyükből. Vagyis az eddiginél nagyságrendekkel jobb teljesítmény is kevés volt a pontszerzéshez, Magyarország maradt a hatos utolsó helyén. Ebből a tornából, legalábbis nekünk, nincs sok hátra, ma jön a búcsúmeccs, az ellenfél Svédország (16.00, tv: M4 Sport). „Csalódott vagyok, hogy álom maradt az olimpia, nehéz ilyenkor bármit is mondani. Megpróbáljuk legyőzni a svédeket” – értékelt a meccs után a magyar szövetségi kapitány.
