Tényleg azok. Olyan vehemensen tiltakoztak a 2010-es kormányváltáskor a fideszes politikusok az állami apparátusból elbocsátott korábbi közalkalmazottak milliós végkielégítései miatt, hogy azt gondolhatta a közvélemény, valami irdatlan visszaélésről rántják le a leplet a hatalom új „urai”. Csontvázakat kerestek az államigazgatás „szekrényeiben”, nem találtak. Az állam kirablását vélelmezték a végkielégítések kifizetése körül, de a „pofátlannak” mondott kifizetésekről kiderült, hogy a Bajnai kormány egyetlen korábbi közalkalmazottnak sem fizetett nagyobb „bánatpénzt”, mint amit az akkor érvényes törvények szerint megillette őket. Túl hangosan léptek fel, nehéz lett volna hirtelen visszavenni a hangerőből, kitalálták a kétmillió fölötti kifizetések 98 százalékos büntetőadóját. Törvénytelen volt, ők is tudták, de megtették.
Amikor az előző kormányzat pofátlannak mondott végkielégítéseinek, fizetéseinek lemeze lejárt, és már a fideszes komák kerültek állami pozícióba, „Orbán jobbkeze” nyúlhatott bele mondjuk a Nemzeti Bank pénzeszsákjaiba, hirtelen megszűntek a büntető adók, már nincs semmi kivetnivaló a sok milliós állami fizetésekben sem. Most tízezernyi állami alkalmazott kaphat útilaput a napokban bejelentett átszervezés kapcsán, évekig eszükbe sem juthat, hogy megpróbáljanak ismét elhelyezkedni a közszférában. Élniük persze kell, ezért akár 10 milliós végkielégítésre is számíthatnak.
Pofátlanság, mondom, na nem a végkielégítés ténye miatt. Pusztán azért, mert ha az „ő” emberüket kell kifizetni, akkor röpködhetnek a milliók, amikor a „másikéról” volt szó a kiabálásuktól zengett az ország.
