Lassan egy hete, hogy megint kavarognak az indulatok Kövér László körül. A felháborodást egy interjúval váltotta ki: a parlament házelnöke ebben a sorkatonai szolgálatról lamentálva azt találta mondani, hogy eltörlése katasztrofális hiba volt, s bár sietett kiegészíteni, miszerint csak egységes európai és az öreg kontinensen minden országra kiterjedő döntéssel lehet visszaállítani. Azóta Orbán miniszterelnök is biztosított bennünket arról, hogy szó sincs a sorozás visszahozásáról.
Kövér a rendszerváltáskor saját katonaélményei felidézéséhez kapcsolva azt mondta: „Kalocsa ... egy mini-Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belőlük.” A politikusok működését figyelő spontán népi kontroll, ahogyan az internet világában lenni szokott, előásta a sajátos történelmi összehasonlítást, s a demokratikus ellenzék megmondó emberei pedig természetesen nem hagyták elszállni a labdát, de beérték a mai Kövér hitelességének feszegetésével. Miféle különbséget érzékel Kövér a kalocsai Forradalmi Ezred és a leghírhedtebb német láger között? Mennyiségit.
Valóban mennyiségi különbség van Auschwitz iparszerűen megsemmisítő koncentrációs tábora és a Kádár-kori sorkatonai laktanya között? Anáci „intézményben” a foglyokat nem „pusztán” megtörték, hanem kiirtották, a laktanyából a kényszerrel behívottak visszatérhettek a "kinti életbe". Ez azért minőségi különbség. Kövér szóban forgó nyilatkozata tehát nem csak a sorkatonaság kérdése felől nézve problematikus, hiszen az is legalább ugyanolyan súlyú etikátlanságnak értékelhető, hogy bagatellizálja Auschwitz szörnyű egyediségét az emberi civilizáció történetében. A szörnyű hasonlatot 1990-ben, a politikába frissen belépett társadalomkutatóként fogalmazta meg, akit különben akkor se menthettek elemi történelemismereti hiányosságok.
