- Mit tart folytatásra érdemesnek, mit megtartandónak, és mit feltétlenül elhagyandónak elődje munkájából?
-Nézze, mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy mivel csak július 1-vel foglalom el igazgatói posztomat a Nemzeti Múzeum élén, ezért egyelőre nem is találkoztam jövendőbeli kollégáimmal. Méltányosnak tartom, ha programom részleteit velük beszélem meg, még mielőtt a nyilvánosságot tájékoztatnám a következő öt év terveiről és irányairól. Nincsenek itt titkok, s nyilván szinte minden ponton határozott elképzelésem van a jövőről. A múzeum azonban közösségi alkotás, a közös gondolkodás, az együttműködés teremti meg az eredményt. Ezért nem szívesen beszélek a részletekről. A Nemzeti Múzeum az elmúlt 5-10 évben organikus fejlődést mutatott fel, amely mögött az a cél húzódott meg, hogy ezt a hatalmas és kimagasló jelentőségű gyűjteményt a mai múzeumi világra jellemző sajátosságokkal, elvárásokkal összhangba hozzák. Az intézmény számos területen (a teljesség igénye nélkül említem ezek között a honlap megújítását, külföldi kiállításokat, az új múzeumpedagógiai program kidolgozását stb.) komoly eredményeket ért el. Ezeket mind meg fogjuk őrizni, de nyilván újabb kezdeményezésekkel is élünk majd. Egyelőre kénytelen vagyok a nyilvánosság megértő türelmét kérni. Egyébként sem az lesz a fontos dolog, hogy az új igazgató mit mond, hanem, hogy a Nemzeti Múzeum mit tesz, azaz milyen munkára és alkotásokra lesz képes.
- Milyen kérdésekre, korszakokra fókuszál időszaki kiállításaival, programjaival?
- Nemzetközileg nézve a Magyar Nemzeti Múzeum sajátos arculatú gyűjtemény, hiszen egyfelől olyan régészeti gyűjtemény, amely a Kárpát-medence több ezer éves történelme során itt élt és alkotott különböző civilizációk hagyatékát gyűjti. Másfelől pedig a történeti Magyarországot és a magyar nemzet történeti emlékezetét megjelenítő történeti múzeum. Már ez két önálló területet és megközelítést jelent. A cél azt hiszem elég egyértelmű: friss, korszerű tudományos eredményeken keresztül kell bemutatni a valamikor itt élt civilizációk életét, történetét, tárgyi - és ahol tudjuk – szellemi hagyatékát. Másfelől pedig a magyar nép, a magyar nemzet és Magyarország történetét a vándorlásoktól, a honfoglalástól napjainkig. Ugyanezek a fókuszpontok voltak jellemzők a korábbi évtizedekre is. A változást abban lehet reményeim szerint majd érzékelni, hogy a mondanivaló kontextusát, azaz a Kárpát-medence, később Magyarország, sőt a szűkebb régió nemzetközi jelentőségét, tágabb beágyazottságát még erősebben fogjuk érzékeltetni és remélem, hogy a külföld számára nagyon erősen tudjuk bemutatni Kárpát-medenci földrajzi terének és történeti idejének sajátos összefüggéseit, jelentőségét.
- Mit gondol az állandó kiállításról, szükség van-e rá, ha igen, milyen formában?
- Az 5-8 évig álló állandó kiállítások nagyon fontos missziót töltenek be bármilyen múzeum életében. Hiszen célunk, hogy az ország, sőt a határon túli magyar közösségek tagjai minél nagyobb számban tudják megtekinteni ezeket a tárlatokat. Ehhez idő kell. Az állandó és az időszaki kiállítások aránya más kérdés. Fontosnak tartom, hogy egyszerre több, erős időszaki kiállítással is szerepelhessünk a nyilvánosság előtt. S tegyük hozzá ez lesz az egyik a leglényegesebb eszköze a külföldi látogatók megszólításának is.
- Mit gondol a Nemzeti Múzeum feladatáról, milyen nemzetközi példák vannak ön előtt?
- Azt hiszem nem példákban és modellekben kell gondolkodunk. A modellkövetés jelensége a kontinentális és így a közép- és kelet-közép-európai közgondolkodásban nézetem szerint valamikorra a 18. század elejére megy vissza. Önmagában érdekes eszmetörténeti jelenség, hogy ez miért és miként alakult ki az élet megannyi területén, milyen előnyei voltak, majd később milyen hátrányai lettek. Ezzel szemben például Magyarország egyik fénykorszaka - a dualista monarchia - idején nem külföldi modelleket honosítottak meg Magyarországon, hanem sajátos mintázatokat ismertek fel a nálunk akkor fejlettebb országokban, s ezekből a mintázatokból alkották meg a modern, de sajátosan hazai, és igen jól működő intézményeket, fejlesztéseket. Esetünkben is erről lenne szó. Részleteiben és kontextusában kell megértenünk, mitől és milyen területen működik jól egy-egy angol, francia, német, holland, dán, olasz, spanyol, vagy amerikai múzeum. Utána ezeket az elemeket le kell fordítanunk a magunk gondolkodására, nyelvére és gyakorlatára. A cél nyilvánvalóan, a magyar múzeumi gyakorlat erősítése, sajátosan magyar arculatának megteremtése. S hadd adjak hangot annak az ambíciónak is, hogy hosszú távon nem elegendő olyan jónak lennünk, mint amilyenek a külföldi társintézmények. Ha mindenben nem is leszünk képesek rá, de egy-egy területen, vagy egy-egy alkotásban egész egyszerűen eredetibbnek, izgalmasabbnak kell lennünk.
- Milyen szellemi és technikai fejlesztést lát szükségesnek a MNM-ben?
- A Nemzeti Múzeum szellemisége úgy látom a fentiekben kifejtettek szerint halad hol gyorsabban, hol lassabban már régóta, ahogy egyébként az egész magyar múzeumi világ megújulása is ezeken alapul. Nem teljesen új gondolatokat képviselek tehát. Még összefogottabban, összerendezettebben és a célok szempontjából picit erőteljesebben fogjuk mindezeket megvalósítani.