Múlt hétvégén a kormányzat épületeit gyújtotta fel az ellenzék az erőszakos megmozdulások során. Több ezren tüntettek az Európai Unió égisze alatt a koszovói és a szerb kormány képviselői közötti megállapodás ellen. Néhány tüntető megtámadta a pristinai rendőrőrsöt. A rendőrök könnygázt vetettek be a megmozdulások nem éppen békés résztvevői ellen. A tüzet hamar eloltották ugyan, de a megállapodással kapcsolatos viharok nem akarnak elülni. Az ellenzék ugyanis nem hajlandó belemenni abba, hogy a szerb kisebbség jelentősebb jogokat kapjon. Másrészt nem fogadja el azt a megállapodást sem, amelyet a koszovói kormány kötött meg Montenegróval, mivel ezzel csökkenne a köztársaság területe. Fatmir Limaj ellenzéki politikus előrehozott választás kiírását követelte, s azzal vádolta a kormányt, hogy veszélybe sodorja Koszovó szuverenitását. Az ellenzék mindemellett 200 ezer aláírást gyűjtött, hogy népszavazást írjanak ki ezekben a kérdésekben. A kormányzat azonban nem hajlandó referendumot kiírni, s ezt a lépést aligha támogatná az Európai Unió.
Nemcsak az utcán vészes a helyzet, a koszovói parlament lényegében alkalmatlanná vált bármiféle munkavégzésre, mert az ellenzék könnygáz bevetésével akadályozza meg a törvények elfogadását, méghozzá már hónapok óta. A képviselők számára már szinte mindennapossá vált, hogy a honatyák egy része az ülést könnygáz hajigálásával kezdi. A képviselők egy része azt követeli, hogy Isa Mustafa kormányfő vonja vissza aláírását a Szerbiával Brüsszelben kötött augusztusi megállapodásról. Habár a kisebbségi szerb önkormányzatok közösségének létrehozásáról szóló egyezményt nem hozták nyilvánosságra, a tiltakozók szerint túl sok jogot biztosít a koszovói szerb kisebbségnek.
A legradikálisabb parlamenti párt, az Önrendelkezés (Vetevendosje), amely a népszavazás kiírását követelő aláírásokat gyűjti, eredetileg azt közölte, amíg nem teljesítik követeléseit, addig tovább akadályozzák a törvényhozás munkáját. Most már azonban a kormány megdöntése az Önrendelkezés célja. Koszovóban egyre gyakoribbak az utcai összecsapások a rendőrség és a tüntetők között. A szélsőségesek felbujtója az Önrendelkezést irányító Albin Kurti. Ő a maga nemében úttörőnek tekinthető, hiszen Kurti volt az első, aki könnygázgránátot robbantott az ülésteremben, s radikalizmusával egyre nagyobb népszerűségre tesz szert Koszovóban. Az Önrendelkezés vezetőjét erőszakos utcai összecsapások után tartóztatták e november végén. Nem ő az egyedüli, aki rács mögé került. December közepéig összesen 13 ellenzéki honatyát vettek őrizetbe, ami azt jelentette, hogy az oppozíció padsoraiban ülő honatyák egyharmada börtönben ült. Ez is afféle koszovói sajátosság.
Nincs ugyan közvélemény-kutatás arról, hogy a jórészt albán lakosság miként viszonyul a Szerbiával megkötött megállapodáshoz, ám biztosra vehetjük, hogy a többség nem ért vele egyet. Általános vélemény: az a cél, hogy az észak-koszovói részt elszakítsák Szerbiától, mert az Európai Unió és az Egyesült Államok „feláldozná” Koszovó területi egységét azért, hogy jobb kapcsolatokat alakítson ki Belgráddal. A másik pletyka, ami ezzel kapcsolatban a köztársaságban kering, hogy a Nyugat szemet huny Hashim Thaci volt kormányfő, jelenlegi miniszterelnök-helyettes korrupciós ügyei felett, ha véghez viszi a Szerbiával való megbékélés programját. Kurti azt EUobservernek ki is fejtette ezzel kapcsolatos véleményét. „Az Európai Unió a kis polipot (Szerbiát) eteti azért, hogy leválassza a nagy poliptól (Oroszországtól). A gond azonban az, hogy a kis polip csápjai mélyen benyúlnak Koszovóba” – közölte.
Egy idő óta szigorították a biztonsági intézkedéseket a parlament körül. Átvizsgálják a képviselőket, nem találnak-e náluk könnygázt. Aligha létezik a világon sok olyan törvényhozás a világon, ahol a képviselőket megmotozzák, potenciális bűnözőknek tartják őket. Ezek az intézkedések azonban vajmi kevés eredményt hoztak, hiszen a parlament épülete továbbra is csatatérhez hasonlítható. Néhány perc után valaki könnygázgránátot robbant, s kezdődik minden elölről. Koszovó ugyan 2008 februárjában, a függetlenség kivívásának évében nagy reményekkel tekintett a jövőbe, de – a szó legszorosabb értelmében – egyre inkább füstbe mennek ezek a tervek. A kormány képtelen helyreállítani a rendet, s mintha a lakosság egyre nagyobb része is a radikálisok mögött állna. Talán azért, mert a gazdasági helyzet siralmas, az eltelt majdnem nyolc év gazdaságpolitikája csődöt mondott, az ország továbbra sem képes a saját lábára állni.
Ki a felelős a jelenlegi áldatlan állapotokért? Luan Shllaku, a Nyílt Társadalom Koszovói Alapítvány igazgatója a Der Spiegelben úgy vélekedett, a kormány legalább annyira hibás, mint az ellenzék. A pristinai kabinet ugyanis rendre a nyilvánosság teljes kizárásával tárgyalt, a transzparencia lényegében ismeretlen fogalom Koszovóban. Akadnak olyan vélemények is, amelyek szerint a két vitatott szerződés lényegében csak álca, valójában hatalmi harc zajlik a politikai pártok között. Naim Rashiti, a Balkans Policy Research Group kutatóintézet politikai elemzője szerint a legnagyobb gondot az jelenti, hogy rendkívül gyengék az állami intézmények, tombol a korrupció, a jogállamiság pedig még csak gyerekcipőben sem nagyon jár. Ezt a 2014-es kormányalakítási tárgyalások is híven igazolták. Az idő előtti voksolás után a pártok fél éven keresztül vitáztak a tárcák elosztásáról. Csak azután sikerült közös nevezőre jutniuk, hogy az EU és az Egyesült Államok is elvesztette a türelmét, s megállapodásra kényszerítette a feleket.
Így végre létrejöhetett a Koszovói Demokratikus Párt (PDK) és a Koszovói Demokratikus Liga (LDK) koalíciója, s az utóbbi párt elnökét, Isa Mustafát tették meg miniszterelnöknek. Két párt, amelyek korábban a kormány tagjai voltak, a Ramus Haradinaj által fémjelzett Szövetség Koszovó Jövőéért (AAK), valamint a Fatmir Limaj által irányított Kezdeményezés (Nisma) kiszorultak a hatalomból, ezt azonban nem tudták megemészteni, ezért csatlakoztak az Önrendelkezés megmozdulásaihoz. Sem az AAK-nak, sem a Nismának nincs valami jó híre Koszovóban, hiszen rendkívül korrupt politikai erőkről van szó. Csakhogy a kormányban is vannak olyan figurák, akiknek már nem hisz a közvélemény. Az első helyen lehetne említeni Hashim Thaci nevét. A volt miniszterelnök, aki általában hataloméhségével hívta fel magára a figyelmet, szintén minden szavahihetőségét elvesztette.
Koszovót ma klánok uralják, s ebben sok megfigyelő szerint a nemzetközi közösségeknek is megvan a maga felelőssége. Az UNMIK, majd a koszovói jogállamiság helyreállítását szolgáló uniós hivatal, az EULEX is korrupt, amint ez a szervezet egy volt munkatársának bírálataiból is kiderült. Ez pedig azt eredményezte, hogy a koszovóiak a nemzetközi közösségek megbízottjaiban sem bíznak. Naim Rashiti is úgy látja, az Európai Uniónak változtatnia kellene Koszovóval kapcsolatos politikáján, ha bármilyen jelentős változást szeretne elérni a köztársaságban. „Eddig az EU nem volt a segítségünkre. A jelenleg hatalomban lévőket támogatta abban, s arra törekedett, hogy ne történjék változás a politikai vezetésben” – hangoztatta.
