Megingathatatlannak tűnik Orbán Viktor hatalma; ha az egy évvel ezelőtti helyzethez hasonlítjuk, amikor éppen inogni látszott a pozíciója, akkor azt látjuk: talán erősebb, mint valaha. Nem véletlen, hogy egyesek már egy előrehozott választást sem tartanak lehetetlennek; nagy valószínűséggel újra kétharmados győzelmet könyvelhetne el a Fidesz. És, hogy ez így van, így lehet, az alapvetően Orbánnak köszönhető – sikerült felülírnia mindazon témákat, amelyek pedig normálisan a kormány bukásához vezettek volna (netadó, útadó, kitiltási botrány, vasárnapi boltzár, hogy csak a legsúlyosabbakat említsük). A menekült-ügy mindent megváltoztatott és olybá tűnik, mintha azóta is minden Orbán kezére játszana. Az európai botladozás, a hazai ellenzék bénultsága összességében eredményezték azt, hogy a miniszterelnök újra megkérdőjelezhetetlen vezetőjévé vált saját politikai családjának és érdemi kihívó nélküli vezetőként mutathatja fel magát.
Pedig: vannak olyanok, akik szerint ez csupán a látszat. Terjednek olyan hírek is, hogy Orbán lényegében már maga mögött hagyta a Fideszt, onnan csak olyan személyekre támaszkodik, akik feltétel és kritika nélkül követik őt; a párt vezetői garnitúrájának átalakítása jól tükrözi ezt a folyamatot. Gulyás Gergely, Pelczné, vagy Németh Szilárd egyaránt olyan figurák, akik immár lemondtak az önálló politikai arcélről, sőt akár az ostobaságig is hajlandóak elmenni Orbánt kiszolgálandó. A névsor egyben arra is figyelmeztet, hogy a korábbi harcostársak közül jószerivel csak Kövér maradt, aki rajongásig kitart volt kollégiumi társa mellett, a többiek háttérbe szorultak, igaz nem a partvonalra.
A kérdés persze az, hogy lehet-e, szabad-e hitelt adni azoknak a mendemondáknak, amelyek arról szólnak, hogy Orbán megerősödése csak látszólagos. Látszólagos, mert a többség tudja, hogy a magyar gazdaság nagy bajban van, az uniós támogatás nélkül már összezuhant volna. Mint ahogy a többség azt is tudja, hogy a menekültpolitika sikere hosszabb távon kontra-produktívvá válik, hisz az a harc, amelyet a magyar kormány folytat ebben az ügyben, pont azt a célt szolgálja, amelyet az oroszok, vagy az Iszlám Állam akar elérni, Európa megosztottságát. És azzal is tisztában van a többség, hogy az integráció erősödése elleni harc, a folyamatos Brüsszel ellenes szólamok, a most szárba szökkenő, de ingoványos talajon mozgó kelet-európai összefogás egyszer csak létrehozhatja a kétsebességes Európát, minek következtében Magyarország elveszítheti azt a motort, amelyet az onnan érkező pénzek jelentenek számára. És folytathatnánk a sort, mi mindennel van tisztában a többség, olyan tényekkel, amelyek az Orbáni sikerpropaganda hamisságát, hazugságait bizonyítanák.
De ha a többség ezekkel tisztában van, akkor miért hallgat? Miért tercel ahhoz, hogy Orbánt erősnek lássuk, miközben nem az? Persze lehet: a mi gyengeségünk az ő erőssége…
