Krzysztof Varga - apja után félig magyar - lengyel író (Turulpörkölt című kötetének fejezetcímei csak a hangulat végett: Kádár-paprikás, Horthy-pecsenye, Rákosi-leves, Bulcsú-Lehel-pörkölt, Szent István-szalámi, Gyurcsány-Orbán-lecsó, Kossuth-zsír, Árpád-szelet) egy 2009-es interjúban azt mondta: "Kérem! Csak a "lengyel-magyar két jó barátot" ne! Elég régi, unalmas mondás, már elnézést, ma már csak szentimentális vacak... Mi, lengyelek igazi romantikus alkatok vagyunk, szerencsétlen és reménytelen emberek. Ez igazi gond, de talán ez a legfontosabb kapcsolat magyarok és lengyelek között, ez a furcsa, különös mentalitás."
Nos, mintha a lengyel választások jobboldali győzelme után a két ország vezetése megtalálta volna azt a közös, múltba merengő jövőt, amibe belekapaszkodhat ez a reménytelenség.
Amikor Orbán Viktor szerdai lengyelországi tárgyalásáról olyanokat mond a rádióban: az EU-nak nem érdemes azon törnie a fejét, hogy bármilyen szankciót alkalmaz Lengyelországgal szemben, mert ahhoz teljes egyetértés kellene, márpedig Magyarország sosem fog támogatni Lengyelország elleni uniós szankciókat. Több tiszteletet a lengyeleknek, mert megérdemlik. Magyarország már megszenvedte azt, ami most a lengyelekkel történik, és mi is azt követeltük, hogy adják meg a magyaroknak a tiszteletet, mert igazuk van, nem lehet úgy beszélni velük, ahogyan azt egyre gyakrabban teszik Brüsszelben. Nos, ha ezt halljuk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a "szabadságharcos öregfiúk klubjának", vacsoráján, amelyet Orbán Jaroslaw Kaczynski PiS-elnökkel költött el, a był żurek - pstrąg - na deser makowiec (kovászos kolbászleves - pisztráng - desszertnek máktorta) mellett volt még egy fogás: az EU-ellenes stratégia véd és dacszövetsége.
A menün kívül ugyan semmi nem szivárgott ki a nedeci Zöld Bárány fogadóból, de valamit azért a nemzetközi sajtó is megsejtett: az euroszkeptikusok frontja megerősödik a keleti államokban; az európai integrációt mindig a francia-német motor hajtotta előre, de úgy tűnik, egy új tengellyel most alternatív motor jött létre, amely ellenkező irányba mozog. A találkozó letette az együttműködés alapját Kelet-Európa két nemzeti-konzervatív vezetője között: EU-szkeptikusok, hazafiak, katolikusbarátok és migránsellenesek. De főleg teljesen sajátos felfogással bírnak a demokráciáról. Annyira, hogy Brüsszelben van aki attól tart, hogy a Budapest-Varsó tengely az európai értékek fenyegetését és egy új, keletről érkező autoriter front előőrse - írta az olasz Corriere della Sera. Lengyelország-Magyarország, EU-ellenes paktum - írta az olasz La Stampa. Lengyelország a magyar modellt választja - írta az ugyancsak olasz IlSole24Ore, amely szerint a két politikusban a nacionalizmus és a populizmus a közös, amelyeket zászlóként lobogtatnak.
Orbán Viktor péntek reggeli a rádióban bírálta a "brüsszelizmust", ami szerinte lopakodó hatáskörelvonást jelent a nemzetállamoktól. Ha ugyanis ma felüti a fejét egy probléma az EU-ban, az első reflex, hogy azonnal európai megoldás kell, és vonjuk el a hatásköröket a tagállamoktól. A "brüsszelizmus" kockázatait a migráció ügyében ma már mindenki látja. (Nem mintha a magyar kormány nem azért szorgalmazta volna a menekültkérdés nemzetállami rendezését, mert nincs európai.) A megoldás? A "brüsszelizmust" nem lehet orvosolni alapszerződés-módosítás nélkül.
Most volna jó belelesni a washingtoni, londoni, berlini, párizsi belső elemzésekbe arról, meddig érdemes még ilyen formájában egyben tartani Európát. Éppen abban a pillanatban, amikor a lengyel-magyar két jó barát egymás borát kóstolgatva határozott léptekkel elindul a romantikus, ködös múltba. A reménytelen jövőbe.
