Csepreghy államtitkár elárulta nekünk, a kormány célja az, hogy a közszférában dolgozók létszámát a versenyszférában dolgozók 10 százalékára csökkentse, ami megközelítőleg 600 ezer főt érint. Ebben a ciklusban 150-200 ezer dolgozót kívánnak átirányítani, hogy hova, azt nem árulta el. Én először a felsőbb vezetők körül néznék széjjel, például a MÁV-nál. Igaz, az ottani vezetők most kaptak fizetésemelést, amiről ők persze nem tehetnek, ezzel szemben a vasutasok fél százalékot, amiről már igen, mert nincs több pénz. A versenyszférában azok a vezetők kapnak ilyen hatalmas fizetést, ahol a cég kitűnően működik, nyereséges. Ez a MÁV-ról nem mondható el. Gyakran utazom Velencéről Budapestre, az EU-s pénzen felújított vonalszakaszon. A vonatok gyakran késnek, 10 perc késés az általános, ami a menetidő negyede. A kihelyezett jegyautomaták elég furcsán működnek. Van amikor nem azt a jegyet adják, amit kér az utas, aztán magyarázkodhat a kalauznak, aki vagy elhiszi, vagy nem.
Persze hagyhatja veszni a pénzét és elmehet a jegypénztárba újat venni, csak közben lekési a vonatot. Szerencsére megoldódott a probléma, mert már egyáltalán nem adnak semmilyen jegyet az automaták, de akkor miért vannak? Legutóbb Kelenföldön vártam az utastájékoztatón jelzett vágányra érkező vonatot, csak nem oda jött, hanem egy másik vágányra, amiről a hangosbeszélő elfelejtett tájékoztatni bennünket. Rohantunk az aluljárón át a jó vágány felé, akinek jó volt a lába elérte, akinek nem, az várhatta a következőt. Ez elég gyakran előfordul, a legmeglepőbb az, hogy érdeklődésemre a vasutasok sem tudták megmondani, honnan megy a vonat. Abban csak reménykedtünk, hogy talán a vonatot vezető tudja, és nem Lökösházára visz el bennünket. A MÁV vezetőinek ezekkel az anomáliákkal kellene foglalkozniuk és nem a fizetésemelésük magyarázatával.
