film;Tangerine;Myra Taylor;Sean Baker;

Sin-Dee végigvonszolja a nyápic szőkét a városon FORRÁS: MAGYARHANGYA

- Tangerine, avagy a tabuk döntögetése

Az elmúlt év egyik legmókásabb és legprovokatívabb filmje a Tangerine. Hogy a cím pontosan mit is jelenthet, az rejtély, mert lehetne a Tanger nevű városra utalás, de a sztori nem tangeri, hanem Los Angeles-i. Lehetne Simone de Beauvoir Mandarinok című kultregényére utaló ironikus szójáték (mert mandarint is jelent a cím), de ez meg túl intellektuális asszociáció a filmhez és témájához.

A Tangerine ugyanis egy egészen sajátos szubkultúrába enged meglepő bepillantást. Két afroamerikai transznemű prostiról szól, s éppen karácsony szentestéjén játszódik. Eléggé tabudöntögető ahhoz, hogy vagy megszereti a néző, vagy felháborodottan utálkozik. Aki nem rabja az előítéleteknek, s aki szerint nem a nemi identitáson áll vagy bukik az emberi minőség, az jutalmul játszótársául szegődhet Sean Baker függetlenfilmes rendezőnek. Az csak hab a tortán, hogy Baker egy iPhone-nal forgatta le a másfél órás sztorit, főként L.A. kétes jellegű külvárosi utcáin, szinte csupa civil (na jó, elsőfilmes) szereplővel. A filmet később feljavították az utómunkában, teljesen élvezhető, sőt, eredeti cinema verité-féle kerekedett belőle.

A középpontban Sin-Dee és Alexandra (Kitana Kiki Rodriguez és Myra Taylor), a két hosszú loboncú, kellemes arcú, barnabőrű férfi-barátnő áll, akik együtt végignyargalják a negyed utcáit, hogy egyikük hűtlen szerelmesét megtalálják. Sin-Dee négy hetet börtönben volt, ez alatt fehér szerelme (tisztes foglalkozása szerint drogdíler és strici, s mint később kiderül, ő fiúnak született fiú is) egy fehér lányprostival szűrte össze a levet. Ez dupla bűnnek számít.

A barátnők minden ismerős arcot leállítanak, hogy a nyomára bukkanjanak, de közben Alexandra meghívókat is osztogat a délutáni dalműsorára. Fantasztikus jelenetsor, ahogy Sin-Dee a tenyérnyi forrónadrágban és jócskán elnyűtt fekete harisnyában, nekidühödten beront egy káprázatosan szürreális kupiba, kirángatja az illető lánykát a pasik karjaiból, majd a lenge öltözetű, nyápic kis szőkét végigvonszolja az L. A. utcáin, mint bűnjelet a hűtlen strici színe elé.

A filmben mindvégig az oltári nyers beszédstílus megy, és vagy már megszoktuk a tengerészgyalogos stílusban beszélő hollywoodi akciófilmekből, vagy más a titok. Tény, csodálatos módon nincs egy csöpp agresszió vagy sértő durvaság ebben a szubkultúrális mikrovilágban, sajátos humor viszont annál inkább. Az iPhone-os felvételeken mindenki a maga természetes viselkedését, s így a természetes nyelvét is használja, így az ezer színű eleven élet tabui mutatják meg pőrén magukat. Mikor például egy autós felcsíp egy ringó csípejű loboncos barna leányt, csalódottságában, hogy nem fütyit talál a csinos miniszoknya alatt, úgy kivágja a prostit a kocsijából, mint a rongyot.

Harmadik főszereplőnek bekapcsolódik a szép, nagy családdal karácsonyozó örmény bevándorló taxis is. Kiderül, feleség meg gyerekek otthon, de ő is a transzi barátnőket keresi a szex örömeiért. Őrületes kalamajka a film vége, de a balhé után a két transzi barátnő zárójelenete a mosodában egyszerű és megindító. Játékuk az egyetlen megmaradt parókával – gyönyörű vallomás az igaz barátságról. Akár férfi, akár nő az érintett.

(Tangerine ****)

Ramadi visszafoglalása nagy reményeket keltett az iraki, és nemcsak az iraki vezetésben. Az iraki elnök bizakodva jelentette be, hogy 2016 az Iszlám Állam elleni győzelem éve lesz. Másfél éve folyik a nemzetközi offenzíva egy alig néhány tízezer fanatikust felsorakoztató, egy magyarországnyi területet birtokoló terrorcsoport ellen, egyelőre kevés eredménnyel. Ám a felszín alatt megindult az erjedés, az Iszlám Állam, bár még nem látványosan, de alapjaiban rendült meg.