Morgenroth, a polgár
Milyen lehet egy bohóc a magánéletben? Azt gondolhatnánk, hogy ugyanolyan bolondos, jókedvű és tréfálkozós, mint a cirkuszban. Morgenroth Károlyról is ezt gondolták azok, akik csak a porondról ismerték. Magánéletében azonban komoly ember volt, aki imádta a családját, minden szabadidejét igyekezett velük tölteni, nem ivott, nem dohányzott - tisztes polgári életet élt. Ám a közönség elé mindig egy másik ember lépett ki csúcsos sapkában, nagy, fehérgalléros jelmezben, púderes arccal, állán az énekes bohócok védjegyének számító fekete ponttal: egy nagyra nőtt gyermek, Jancsi bohóc. Morgenroth, a polgár azonban kötelességtudó és tiszteletreméltó úriember volt, aki rendszerint operába járt, színházakba is csak színművekre, drámákra - vígjátékokra azonban soha. Nem szeretett a színpadon bolondozást látni, ellenben szeretett elérzékenyülni: "ez kell, ez a kis sírás ott, a színházban" - nyilatkozta a Pesti Naplónak.
A függöny legördül
Morgenroth 1939. február elején súlyosan megbetegedett. Cukorbajával ekkor már kezelték egy ideje, ám korábban még nem történt súlyosabb komplikáció. A korabeli híradások szerint "karbunkulus" keletkezett a nyakán, ami később elfertőződött. Állapota egyre súlyosabbra fordult, úgyhogy be kellett szállítani a Verebély-klinikára, ahol megkapta a szükséges orvosi ellátást. Az operációt Verebély Tibor professzor végezte; kétszer vérátömlesztést is kapott, amelyhez lánya, Morgan Fini adta a vért. Mindhiába, az életét már nem lehetett megmenteni. 1939. február 12-én vasárnap, Morgenroth Károly, a nemzet Jancsi bohóca meghalt. "Siratja mindenki, aki egyszer is elmosolyodott rajta" - írta halála után a Pesti Hírlap. Gyászolta és siratta őt az egész ország, miközben egyik legnépszerűbb dalát dúdolgatták: "Ne sírj, bolond…"
