Orbán és sleppje előszeretettel alkalmaz egy elég egyszerű módszert. Kiindul egy axiomából, és ennek alapján dönt, cselekszik, és kommunikál. Az, hogy az axióma hamis-e vagy sem, az csöppet sem zavarja. Általában hamis axiómát dobnak be a köztudatba. A Fidesz találta ki, és első számú szószólója természetesen Orbán volt, hogy a tömegesen hazánkba érkezők és áthaladók elsősorban gazdasági bevándorlók. Mennyire másképp hangzik ez, mint az, hogy menekültek, akik hazájukban lehetetlenné váló életük miatt vállalták a nagyon kockázatos, nagyon kimerítő több ezer kilométeres óriási utat, hogy emberi életet élhessenek. A hamis vádakat a nyugati sajtó sorozatban megcáfolta, azaz a menekültek aránya jóval nagyobb volt, mint a gazdasági bevándorlóké. De mit számít ez a cáfolat, a magyar közszolgálati médiát - és sajnos a magyar közvélemény nagy részét - nem nagyon érdeklik a tények. Ha menekültek, arcvesztés nélkül máshogy kellett volna őket fogadni és sorsukat intézni, mint ahogy a magyar kormány tette. Ha viszont gazdasági bevándorlókról van szó, akkor hermetikusan le lehet zárni pengés drótakadállyal a határokat, és bűnözőkként lehet kezelni a "határsértőket".
Legutóbb Lázár János a Népszavának adott interjújában fogalmazta meg, hogy az Európai Unió a szempontunkból gazdasági érdek- és értékközösség, és nem politikai. Ez is alapvetően hamis axióma. Az Európai Unióba való belépéskor nemcsak gazdasági kérdésekről volt szó, hanem jogiakról, politikaiakról is. A politikai érdek- és értékközösség kizárása tipikusan magyar módszer: ha nem tetszik, akkor kint vagyok, lásd menekültkvóta, ha tetszik, akkor bent, lásd uniós pénzek. Még ha el is fogadjuk Lázár János érvelését, azaz az érdek- és értékközösség szűkítését a gazdasági területre, itt is vannak ellentmondások. Ha a rendszerváltás óta legnagyobb gazdasági beruházást, Paks 2-t nézzük, nos, ott sem tartották be az alapvető szabályokat, azaz nemzetközi tender, nyílt pályázat kiírását, ehelyett a legnagyobb titokban pacsizták le a beruházási, finanszírozási megállapodásokat, az egész megvalósítását. Elegünk van a hamis axiómákból, az azok alapján történő döntésekből, megvalósításokból és a kommunikációjából !