Amikor még a nyáron kormány az európai kultúrát, s a magyar nőket kezdte el félteni a bevándorlók tömegétől, arra gondoltam, tényleg sok durva dolgot hallani a muzulmán világról, s arról, hogy sokszor miként viselkednek a nőkkel. Undorítóan. Ez tény. De az is az, hogy sok esetben Magyarországon sem kapnak több, nagyobb tiszteletet. Itt nem feminista „genderőrületről” van szó, egyáltalán nem férfigyűlöletről, és most nem is a nőket nagy számban sújtó szegénységről, az őket érintő nagyon is szexista munkaerő-piaci megkülönböztetésről. Itt kizárólag arról van szó, hogy naponta esnek áldozatul magyar nőtársaim „magyar” nemi erőszaknak, verésnek, durvaságnak. És nincs olyan barátnőm, akinek ne lenne legalább egy, ha nem ezer sztorija ezzel kapcsolatban.
De mi a bevándorlóktól féltjük a nőket. Akik között bizony biztosan volt, van olyan férfi, aki egy rossz szóért köveztetést, kivégzést szorgalmazna, aki erőszakos. Tudom. Nem fogadom el. Csak éppen, amikor nyár végén a Déli pályaudvaron a barátaimmal a tranzitzónában próbáltunk segíteni, egy szál sortban és atlétában kísérgettem a Bicskére tartó vonathoz a családokat. Épp egy háromgyerekes anyukát, valamint a férjét vittem fel, amikor leszakadt az ég. Jött az a hatalmas zápor, ami aztán fél Budapestet eláztatta. Leszálltam az induló vonatról, s visszafutottam a tranzitzónába, ahol egy csapat, négyfős csoport - három fiatal felnőtt, s egy kétéves forma gyerek, aki eközben kacagva buborékokat kergetett - várakozott még, de már telefonáltak a Keletiből, hogy mindjárt megérkezik egy teli busz. Bőrig áztam, fáztam, az aluljáróba folyt befelé a víz, de nem volt idő átöltözni. A négyfős csoport huszonéves fiútagja azonnal fölállt, egyetlen szó nélkül odajött, levette az ingét, amit láthatóan hosszú útján viselve is óvott, rendszeresen mosott, és féltett, mégis rám terítette. Pontosabban akarta. A csurom vizes atlétámra. De én nem engedtem, angolul mondtam neki, hogy „neked nagyobb szükséged van a száraz ruhára”, hiszen tudtam, hogy hamarosan indulnia kell tovább. Ő pedig csak mosolygott, egyetlen szavamat sem értette, tovább ajánlgatta az ingét, hogy megóvjon. Csak mert nő vagyok. Ő pedig férfi. Egy európai férfi.
