Szunyogh Szabolcs cikke (A velünk élő autodafé, Népszava, 2015. 12. 11.)beszámol arról, hogy a spanyol király tiszteletét fejezte ki a szefárd zsidók leszármazottainak, akiket Izabella és Ferdinánd – a katolikus királyok – kiűztek Hispánia földjéről, hangsúlyozva, mennyi mindent tettek hozzá az ország fejlődéséhez, amíg ott lehettek. Spanyolországban az arabok kiűzése után vad antiszemitizmus kezdődött, a zsidók egy része ugyan áttért, ahogy az ottmaradt mórok is, de mindkét népcsoportot megfigyelték, zaklatták és tízezrek kerültek az inkvizíció elé, a máglya tüzére – a szeretet vallásának nevében. Hiányukat a gazdaságban egy ideig a Kolumbusz által felfedezett Amerika kincsei pótolták, ám ez a mesebeli vagyon tönkre is tette az országot: mindenki az Újvilágba ment, aranyat szerezni. A birodalom össze is omlott hamarosan. Ugyanez történt Portugáliában is. Az egészből Hollandia profitált, ide menekültek a spanyol és a portugál zsidók, ahol fellendítették a kereskedelmet, az ipart, a tudományt és a művészetet. A liberális ország befogadta őket – ma is Németalföld a legfejlettebb, legdemokratikusabb, legjobban prosperáló államok egyike a világon. Orbán Viktor is üldözi a menekülteket, egyebek mellett moszlim-voltukra és a keresztény Európára hivatkozva. Az is tudható, hogy hazánk török megszállása idején békében éltek az izraeliták, míg Buda 1686-os bevétele után a felszabadítók pogromot rendeztek (L.: Schulhof Izsák: Budai Krónika). Bár erről Szunyogh Szabolcs nem ír, a párhuzamok nyilvánvalóak: Magyarország is kárt szenved a rengeteg pénz miatt, amely EU-támogatások formájában ömlik ide. Minek fejleszteni? Minek gondolkodni jobb megoldásokon, amikor csak ki kell nyújtani a kezünket a földalapú támogatásért? Csak meg kell írni egy pár oldalnyi pályázatot, s a Keresztapa már osztja is az idegenből eredő milliárdokat? Elmennek a szakemberek? Sebaj, majd olyan munkát végzünk, amelyet nyolc elemivel vagy anélkül is el lehet látni – majd eszerint képezzük a jövő nemzedékét! Innen nem űznek el senkit, mennek az emberek önszántukból, mivel nem látnak lehetőségeket maguk előtt. Szunyogh hangsúlyozza: a spanyolok ötszáz év után végre szembenéznek a múlt bűneivel. Jó lenne, ha mi nem várnánk ennyi ideig, s nem állítanánk megszállási emlékművet, nem ünnepelnénk Nyírőt, Wasst, Horthyt. Ám a gazdaság tönkretétele, az ország kiüresítése, a jog és a demokrácia visszaszorítása a jelen vétkei közé tartozik – talán nem dédunokáinknak kellene kijavítani mindezt.
