Megdöbbentett a hír: elhunyt Csernok Attila. Számomra ő volt az az ember aki írásaiban felvállalta, hogy nem tankönyvszerűen, hanem felvilágosítás írásos módszerét alkalmazva vezet be népünk sokszor vérzivataros sorsfordító eseményeinek megismerésébe. Igyekezett azt a bizonyos hályogot mesteri operációval lefejteni, melyek akadályozták történelmi ismereteink tényszerű megismerését. 2008 és 2014 között megjelent könyveiben igyekezett felvilágosítani, hogy nem valami sorscsapás okozta számunkra az átélt évszázadok keserveit, hanem elődeink hatalomért vívott harcai, intrikái , sorvasztották, és tették külső erők számára könnyű prédává a nemzetet. Mint kiváló statisztikus az 1910. évi népszámlálás adatait feldolgozva (Teleki Pál ismert etnikai térképe is ennek alapján készült) bizonyította be, hogy a kényszerű asszimiláció sehova sem vezet. Történelmi bűne az uralkodó osztálynak, hogy megtagadta a kisebbségtől a kulturális autonómiát. Ő mindent elkövetett, hogy megértsük és tanuljunk a múlt hibáiból. Kár, hogy kevesen tették. Csernok bármelyik könyvét olvasva le kell vonni a tanulságot: merjünk szembe nézni bűnös mulasztásainkkal az azokból bekövetkezett súlyos következményekkel. Nem a sorsot kell hibáztatni az emberi vétségekből ránk szakadó megpróbáltatások miatt. Szellemisége könyveiben velünk marad. Nyugodjon békében!