Azt hiszem megint bekaptunk egy ilyet. Kövér László elgurított egy duci hülyeséget és most az egész ország ezt csócsálja. Ráadásul olyan kényes témába tenyerelt bele, amiről mindenkinek van véleménye. A macsók tapsolnak, a szinglik háborognak, a fasiszták boldogan bólogatnak, végre valaki ki merte mondani a nyilvánosság előtt, amit eszmei tanítójuk nyomán ők is gondolnak erről: szülni asszonynak kötelesség, lánynak dicsőség. A feleségem meg azért morgolódik, miért kell a Kövérék magánügyét (mert szerinte onnan fúj a szél, a gyerekei nem akarják nagyapává tenni) ország-világ elé tálalni?
Ez akkora port kavart a közbeszédben, hogy már nem is figyeltünk a főnöke sokkal durvább ígéretére: ha harminc éve nem is, már jó ideje itt vannak és harminc évig itt is akarnak maradni. Ha szavam lenne valamelyik ellenzéki párt vezetésében, most fejvesztve arra biztatnám a környezetemet, hogy dobjunk félre minden mást, és csak azon törjük a fejünket, hogyan lehet ezeket az elbizakodott „fiatalokat”, meg a beléjük ragadt kullancs-keresztényeket eltakarítani a színről.
Ennél durvább vészcsengőt az elmúlt öt évben még soha nem ráztak baloldali politikusok fülébe. Olyan hangos mondat volt ez, amitől a füldugónak ki kellett volna esnie. Kiköpni szinte minden olyan témát, amivel a kormánypártok próbálják tematizálni a közbeszédet, és elővenni a saját mondanivalónkat. Mit kínálhat egy modern, európai szociáldemokrata párt a népnek? Hogyan adna munkát, kenyeret az emberek kezébe? Biztos perspektívát a fiataloknak, nyugodt öregkort (és akkor lesznek unokái is) az időseknek.
Erről kellene beszélni és nem a gumicsontokat rágni!
