Megmondom őszintén: engem zavar, hogy egyes cikkek felháborodott nőkről írnak, hogy a Facebookon én mint magyar nő szavakkal kérik ki maguknak ismerőseim Kövér László vagy épp Kovács Ákos szavait. Valójában minket mind, mint embereket aláznak meg ezek a szavak. Mindannyiunk méltóságát nemre való tekintet nélkül, kollektíve és ugyanúgy sértik. Persze ez nyilván genderőrület és ma Magyarországon kevesen értenék meg, miért kéne bármiféle nemi identitástól és szexuális beállítottságtól függetlenül mindenkinek ugyanúgy fájnia a házelnök és köre mondatainak. Úgyhogy inkább elmondom, miért aláznak meg engem, mint magyar férfit.
Engem aláznak meg, mert azt feltételezik, hogy édesanyám engem az édesapámnak szült. Engem aláznak meg, mert azt feltételezik, hogy unokaként létem célja nagyapám boldogítása, mert anyámnak ez volt az önmegvalósítás legmagasabb minősége. Engem aláz meg, amikor azt feltételezik, hogy páromat nem egyenlő félként, társként szerethetem, hanem ő hozzám tartozik és nekem szül gyereket. Nekem ne szüljön senki gyereket, a szerencsétlen gyerek pedig pláne ne valakinek szülessen.(...) Hozzám nem tartozik sem a párom, sem az anyám, sem a húgom. Engem nem az apámnak szültek. Önmagamból, emberi mivoltomból fakad a létjogosultságom és erről semmilyen kövérlászlóval nem nyitok vitát.