Van az úgy, hogy egy párt tisztújító kongresszust tart. Se vége, se hossza teremben ünneplik önmagukat a valakik, akkorában, hogy mindenki beférjen, bár ahová mindenki befér, az a terem kong az ürességtől, ha tombolnak is benne. Akkor is, ha a pulpitus mögött annyi magyar zászlót glédáznak merevre, ahány nemzeti intézményt teremtettek az utóbbi öt év alatt.
Van az úgy, hogy már annyian akarnak kacagni az újjáválasztott pártelnök, s a 2018 utáni folytatást is bejelentő miniszterelnök beszólásain, hogy a kacagás végleg elnyomja a titkon kétkedők kényszerű mosolyát.
Az is előfordult már, hogy egy párt, vezérének elhivatott magabiztosságával csak annyit lát, hogy egyszínűvé tette az országot, maga csinált nemzeti ügyet rezsicsökkentésből, nemzetegyesítésből, rendrakásból, a bankok és a multik közteherviseléséből, a családtámogatásból, a devizaadósságtól való megszabadulásból. Hogy komolyan elhiszi: rajtuk kívül nem létezhetnek polgárok, akik nemzeti ügyet egyáltalán csinálni tudnak.
Van az úgy, hogy a pártelnök-kormányfő hitét követve ez a közönség komolyan gondolja, hogy Az Emberek egy emberként azt gondolják, akarják, amit ők, hiszen nemzetileg konzultálnak velük, hogy ez az ember-, sőt polgárbarát hatalom a valóságból táplálkozhasson, abból, amit ők valóságnak hazudnak, mert ők úgy ülnek az íróasztalaik mögött, a jól fizető funkciókban, a megszolgált jólétben, hogy tudják, mi a valóság.
Előfordul az is, hogy egy politikus - miután öt év alatt minden választást megnyer - annyira elégedett önmagával, hogy már szűknek érzi a saját hazáját és Európa színpadára lép, immár jogot formálva arra is, hogy a földrész arculatát teljesen átrajzolja, mert úgy látja, egy korszak véget ért talán az egész világ történetében, s neki nem csak kötelessége, de joga is megmondani, merre tovább. Mert ő tudja, ki is mondja, mi a teendő.
Minden ilyen van. Csak olyan nincs, hogy valakik egypártivá tegyék a polgári berendezkedést, illiberálissá a demokráciát, nép nélkülivé a népet, amit jövőnek hazudnak. Amit e valakik olyan törzse fog megvalósítani, amely harminc éve itt van, harmincig még itt is lesz, amely egy vérből való, s valamilyen rejtélyes gravitáció tart össze.
