Élénk vendégjárást él át Ciprus. Két héttel ezelőtt Frank-Walter Steinmeier volt a szigetország vendége, múlt szerdán Szergej Lavrov, az orosz diplomácia vezetője, csütörtökön pedig John Kerry járt az országban. A külügyminiszterek ostroma azonban nem ért véget az amerikai külügyi tárcavezető látogatásával, hiszen még karácsony előtt a kínai külügyminiszter, Vang Ji is ellátogat a szigetre. Komoly diplomáciai mozgolódás tapasztalható a 41 évvel ezelőtt megosztott szigeten, melynek lakossága 80 százalékban görögökből, 18 százalékban törökökből áll. Az eltelt négy évtized alatt egyetlen egyszer sem látszott ilyen jó esély az újraegyesítésre. A remények távolról sem megalapozatlanok.
Volkan Bozkir török Európa-ügyi miniszter azt közölte, már akár tavasszal népszavazást rendezhetnek a megosztottság eltörléséről. „Olyan ponthoz érkeztünk, amikor igen nagy esély kínálkozik a megoldásra” – fogalmazott. Különösen figyelemreméltó, hogy egy török politikus ilyen derűlátóan nyilatkozik, hiszen az azért mindenki számára nyilvánvaló: Ankara nélkül nincs esély a végső megoldásra. „Ha minden a tervek szerint halad, s a megbeszélések folytatódnak, akkor márciusban lehetne megrendezni a referendumot” – fejtette ki. Előzőleg John Kerry is hasonló hangnemben beszélt a kérdésről. „Minden korábbinál jobban meg vagyok győződve arról, hogy elérhető közelségbe került Ciprus újraegyesítése” – vélekedett az amerikai külügyminiszter.
Tavaly, sőt még az idei év elején is egy helyben topogtak a tárgyalások, s esély sem látszott a görög és török közösség közeledésére. Mi történt, ami ennyire megváltoztatta a helyzetet? A görög és török országrész viszonyában az jelentette az áttörést, hogy áprilisban Mustafa Akincit választották meg az egyedül Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság elnökének. Az 1947-ben született politikus egy évvel a sziget megosztása után, 1975-ben lett először az észak-ciprusi parlament tagja. 1976-tól 14 éven keresztül a megosztott város, Nicosia török részének polgármestere volt.
Ez idő alatt a barátinak nem éppen nevezhető török-görög viszony ellenére szorosan együttműködött a városfejlesztési programok ügyében a görög rész polgármesterével, Lellosz Demetriadesszel. Akinci 2003-ban hívta életre a Béke és Demokrácia Mozgalmat, amely a sziget újraegyesítését tűzte ki célként. Egy évvel később a török részen megrendezett referendumon az újraegyesítésre voksolt. Mivel azonban a görög részen elutasították az egy ország elvét, így Ciprus megosztott maradt. Akinci már az áprilisi elnökválasztást megelőző kampányban a tárgyalásos megoldás mellett foglalt állást. A voksolás első fordulójában 26,9 százalékkal a második helyen végzett ugyan Dervis Eroglu mögött, de az április 26-án megtartott második fordulóban nagy fölénnyel, 60,5 százalékkal győzött.
Az új észak-ciprusi török elnök ténykedését növekvő ellenérzésekkel szemlélte Ankara, mert Akinci mind nagyobb függetlenségre törekedett az anyaországgal szemben. A függetlenedés nem olyan egyszerű folyamat, hiszen az északi országrész jelentős támogatásokat kap Törökországtól, segítsége nélkül lényegében életképtelen lenne. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg is mintegy 35 ezer török katona teljesít szolgálatot az északi országrészben.
A ciprusi kérdés megoldásának kulcsa ezért nem Akinci, hanem Recep Tayyip Erdogan török elnök kezében van. Törökország azonban – a számos jogsértés, demokráciaellenes intézkedés ellenére – úgy tesz, mintha jófiú lenne, a menekültáradat megfékezésére ígért több mint 3 milliárd eurós uniós támogatás miatt Erdogan gesztusokat kíván tenni az Európai Uniónak. Ezek közé tartozhat, hogy lépéseket tesz Ciprus újraegyesítéséért. Ciprus sorsa a szíriai válság miatt is fontos lehet Brüsszel számára, a szíriai válság miatt felértékelődött a sziget geostratégiai szerepe. (Ciprus, vagyis a görög országrész 2004. május 1-jén, Magyarországgal együtt vált az EU tagjává.)
Természetesen az egységes ország nem jöhetne létre akkor, ha erre a görög és török országrész vezetője nem törekedne. Nikosz Anasztasziadisz ciprusi elnök számos tárgyalást folytatott Akincival. Kettejük viszonya kifejezetten jó. Ugyanakkor még fontos megbeszélések vannak hátra. „Már eddig is fontos eredményeket tudhatunk magunk mögött” – fejtette ki Joannisz Kaszulidisz ciprusi külügyminiszter. Több vitás kérdés azonban megmaradt. Tisztázni kellene például a török csapatok kivonásának feltételeit. Szintén fontos lenne eldönteni azt, hogy az esetleges egységkormány ügyeibe mekkora beleszólást kapnának a török politikusok. Vitás kérdés az is, hogyan kárpótolják azokat a családokat, amelyeket 1974-ben űztek el északról.
Mindenesetre lassan a török részen is kezdik felismerni azt, hiába kapnak jelentős támogatást Törökországtól, jobban járnának, ha az EU is beszállna az infrastruktúra fejlesztését célzó programokba. Az előjelek egyre jobbak. Ahmet Davutoglu török miniszterelnök a napokban azt közölte, hogy a következő napokban megtalálhatják a megoldást. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke is úgy vélte, hogy „jó irányba haladnak a dolgok”. Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter pedig dicsérettel illette Anasztasziadisz elnököt „konstruktív magatartásáért”, ezért Ankarába invitálta a ciprusi vezetőt. Ez azért tekinthető nagyon fontos gesztusnak, mert Ankara csak a török országrészt ismeri el, a görögöt, amit mi Ciprusnak nevezünk, viszont nem.
Bár jelenleg szinte hihetetlen fejlemény lenne, ha már tavasszal megrendezhetnék a voksolást, s ezen mind a görögök, mind a törökök az újraegyesítésre szavaznának, mégis az eltelt hónapok történései komoly változásokat sejtetnek.
