Ez jutott el Dessay-hez, a nagy elődhöz is, aki nyomban azt a nyilatkozatot tette közzé, „mondják meg Sabine-nak, hogy zseniális”. A méltatott azonban visszafogott volt. Kérdőjellel mondta, „Natalie Dessay? Soha nem találkoztam vele. Olyan művésznő ő, akit csodálok, amióta tudom, hogy létezik tűhegyes szopránhang. Mégsem érzem, hogy átveszem tőle a stafétabotot, mert változatlanul jelen van, tömérdek fölvétele referencia”. Kötelező szerénység? Aligha. Az ifjú, ma 30 éves szoprán sztár azt vallja, boldog mindazért, ami történt vele, de szerinte még esztendőknek kell eltelnie addig, amíg igazán révbe érhet.
És ugyancsak őszintének hangzik, amikor kijelenti, „soha még közeledni se mertem volna a muzsikához, ha azt mondják nekem, egyedül állok majd a színpadon, szemben az árokban egy zenekarral. Szólista egy napon? Nem. Vannak barátaim, kollégák, akik hajszolják a karriert, én jobban éreztem magam egy kórus közepében, több más szoprán között”. Akadnak, akik azért hisznek e szavaknak, mert valamennyi testvére muzsikus. Hangszeres művészek, maga is csellósként kezdte. Aztán férjhez ment egy karmesterhez (Raphaël Pichon), csak név nélkül említi őt is, „az uram”, pedig ő beszélte rá a közös lemezre.
A három Weber lány áriái, mind Mozart a maga módján. Aloysia, Wolfang Amadeus igazi nagy szerelme, Josepha, akinek az Éj királynője ária készült A varázsfuvolában, és Constanze, aki végül a feleség lett, de nem nagy énekesnő. Ez a lemez jutott el Natalie Dessay-hez is, ez váltotta ki elragadtatását. És ha igaz, ezzel indul a szenzációsnak ígérkező új pályafutás.
