Hiheti ma egyáltalán egy magára, valamint a reputációjára valamit is adó ellenzéki párt, vagy bárminemű civil gyülekezet, hogy ha a jogra, a törvényre, az alkotmányra, s - ne adj’ Isten! – a tisztességre hivatkozik, javaslataik zöld utat kapnak majd, s az olimposziak, ha fogcsikorgatva is, de teszik a dolgukat – mert a szabály az szabály? Még akkor is, ha azokat ők hozták, s olyanok amilyenek.
Óh! Szent együgyűség! Vajon hány maflás kell még ahhoz, hogy rádöbbenjenek arra, kikkel is állnak szemben? Persze, ha nem akarnak úgy járni, mint az egyszeri székely, ki minden pofon után akkurátusan kérdőre vonta a kocsmai garázdát, hogy meri-é megütni még egyszer az ő idesapját? De csak a sokadik füles után fakadt ki: Na öreg, ha én itten még egyet kérdezek, kendet hülyére verik!
Vég nélkül lehetne sorolni azokat a képviselői és civil kezdeményezéseket, amelyeket a parlamenti többség, a választási bizottság, vagy éppenséggel a nagy tiszteletű Alkotmány /Alaptörvény/Bíróság hajított szemrebbenés nélkül – többnyire egy laza csuklómozdulattal - a kukába. Olyan, hajánál előráncigált, mondvacsinált kifogásokkal tettek lapátra minden tisztesség és ésszerűség diktálta javaslatot, hogy azok kerékkötőit a faluhelyi tökös legények kapásból a „Kultúr” mögé invitálták volna egy kis zártkörű eszmecserére. Mert ugyebár nem kell jogi doktorátus ahhoz, hogy bárkinek égnek álljon a haja, látván, amint „Illetékes Elvtárs” épp’ a tájékozódási futóverseny szabályai szerint dönt a nyitvatartási népszavazás ügyében. Máskor, más javallatról meg másképpen. Hisz’ annyi sportág van még, mind-mind más szabállyal. Persze így azért egy kicsit macerás…
Ezért aztán ma már ennyire sem strapálják magukat odafent. Elegendőnek tartanak egy-egy foghegyről odavetett „csak”-ot is. Érjék be amazok ennyivel, ez is jóval több, mint amennyit érdemelnek. Ha meg nagyon kekeckednek, tudják meg, hogy amihez csak nyúlnak, az "költségvetési tétel", ami szent és sérthetetlen. Azaz úgy jó, ahogy van. Egyébként is ez a "csak" szinonímája. Úgy ám! Erre varrjanak gombot az okos tojások!
Szerintem azért a varrótanfolyammal még várjanak egy kicsit. Inkább azon kéne törni a kobakjukat, hogy mire mennek ezzel az ál-parlamentesdivel, hogy csetlő-botló buffóként röhögtessék ki, vagy tetszés szerint sajnáltassák magukat a mindenható istállómester igazgatta porondon. Az „úgy teszünk, mintha demokratikus jogállam volna” című melodrámára már nem jön be a néző. Borítékolható, hogy még akkor sem, ha ingyen menzával és ötvenszázalékos fizuemelés ígéretével próbálják meg összefogdosni őket.
Persze vért sem, meg könnyeket sem kell ígérni, mint egykor Churchill-nek. Viszont ott kellene lenniük minden kilométerkőnél, de minél távolabb íróasztaltól, s parlamenti fapadostól. Be a civil dzsumbujba! Ahol a szó másként fogan, mint mikrofonvégről az országházi kupola alól, vagy éppenséggel a végig roadshow-zott kereskedelmi tévék kameráin keresztül. Ki a szabadba a Fidesz szorításából! Az üléstermen kívül is van élet. A levegőn még a szó is gyorsabban terjed. A válasz pedig azon nyomban érkezik. Remélhetőleg azonos hullámhosszon.
