Az egyedi hangversenysorozatot a napokban Lajkó Félix és Balázs János Jelszó című duókoncertje nyitotta, a MOM Kulturális Központban. Balázs János ugyan nagyszerűen improvizál, de alapvetően klasszikus zongoraművész: ragyogó Liszt- és Chopin-játékos. Együttműködésük kezdetén, a 2013-as Héttorony összművészeti fesztiválon Lajkó még nem is volt biztos a produkció sikerében, de nagyon gyorsan megtalálták a közös hangot. Koncertjeiken abból indulnak ki, hogy még a hangnemet sem szabad előre megbeszélni; mindennek az adott pillanat varázsában, a kamarapartnerrel való „együttrezgésben” kell megszületni. Éppen ezért minden hangversenyük egyedi és megismételhetetlen; Jelszó címmel megjelent CD-felvéletük is csupán pillanatfelvétel.
Az Erkel Színházban december 15-én rendezik a Lajkó Félix Szimfonik című koncertet, amelyen közreműködik Hollerung Gábor együttese, a klasszikus zenén kívüli műfajokban egyre bátrabban kalandozó Budafoki Dohnányi Szimfonikus Zenekar. „Ott Rezső fagottművész-zeneszerző barátomnak köszönhető, hogy két évvel ezelőtt elkészült a régebbi repertoáromból néhány nóta szimfonikus zenekari átdolgozása” – meséli Lajkó Félix. Először vendégszólista volt a zenekar 2014-es újévi koncertjén, majd újabb közös számok születtek, s felvették a Végtelen című lemezt. Ezt az anyagot a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, az Ördögkatlan Fesztiválon, a Zempléni Fesztiválon és idén februárban, a Müpában is nagy sikerrel mutatták be. Ennek szerves folytatása a mostani hangverseny, amelyre megint bővítik a repertoárt.
Lajkó Félix december 28-án, a szegedi IH Rendezvényközpontban hagyományosabb népzenei felállásban koncertezik. Régi zenésztársai, a brácsás Brasnyó Antal és a bőgős Csobán Gergő mellett ezen az előadáson három énekesnő is közreműködik: a több műfajban jelentős sikereket elérő Palya Bea; az erdélyi (ördöngösfüzesi, buzai, széki és magyarszováti) repertoárban különösen otthonosan mozgó Tintér Gabriella, valamint a Félixhez hasonlóan vajdasági származású Csizmadia Anna, a Fölszállott a páva televíziós verseny felfedezettje. Január 3-án, a Zeneakadémián Félix újévi szólókoncertje zárja a rendhagyó sorozatot. Ezen az estén – miután nem lesznek társai – óhatatlanul hegedűjátékának rendkívüli virtuozitása, zenéjének mélysége, komplexitása kerül előtérbe.
Ezek az új produkciók is azt bizonyítják, hogy Lajkó Félix muzsikája nem ismer – bő két évtizedes pályafutása alatt soha nem is ismert – műfaji vagy stiláris határokat. „Játszom klasszikus zenét, jazzre emlékeztető témákat, magyar népzenét, cigány és balkáni motívumokat és még nagyon sok minden mást. Magamtól eszembe sem jutott volna, hogy mindezt valamilyen műfaji kategóriába kellene helyezni, de már régóta nem bánom, ha világzenének nevezik, mert elfogadtam, hogy a szakmának – a lemezkiadóknak, a koncertszervezőknek, a producereknek – és a közönségnek is szüksége van valamilyen azonosítási pontra” – mondja. Ugyanígy viszonyul a sorozatban érkező díjakhoz, kitüntetésekhez is – nem érdeklik különösebben, de már nem is tiltakozik ellenük.
„Tudomásul veszem, hogy a külső elismerés, a siker, a médiaszereplés valamennyire szükséges ahhoz, hogy az emberek figyeljenek a zenémre, hogy meg tudjak tölteni nagy koncerttermeket.” A vajdasági Topolyán született, 41 esztendős Lajkó Félix hamar kimaradt az iskolából, intézményes zeneoktatásban nem részesült, viszont környékbeli népzenészektől egész gyerekkorában tanult hegedülni és citerázni. Azt mondja, a nyolcvanas években, a Vajdaságban a népzene és a néptánc szeretete még része volt a hétköznapoknak – ezt a szocialista Jugoszlávia sem tudta kiölni az emberekből. Az 1990-es évek elején Dresch Mihály mellett tűnt fel a magyar zeneéletben, majd 1995-ben elkészítette első önálló lemezét. Az elmúlt két évtized szinte töretlen a sikerszéria: tucatnyi szólólemez mellett bejárta az egész világot; a többi között New York-ban és Tokióban is ünnepelték.
Amikor további terveiről kérdezem, kevés konkrétumot említ; ebben is inkább az improvizáció híve. „Mindig megtalálnak a feladatok” – mondja. Másik hangszeréről, a citeráról sem akar megfeledkezni: 2013-ban készült citerás albuma, a Mező után szeretne megint többet foglalkozni ezzel a látszólag egyszerű instrumentummal, amit – hagyományos népzenei kontextusából kiragadva – részben már sikerült önálló koncerthangszerré tennie. Szólóestjein és a szimfonikus zenekari produkcióban is rendre előkerül a citera.
A másik terület, ahol kibontakoztathatja eredeti tehetségét, a színházi és filmzenék világa. Meghatározó élménye volt Mundruczó Kornél Delta című filmje, amelynek nemcsak zeneszerzője, hanem – Bertók Lajos váratlan halála után – főszereplője is ő volt. A kelebiai Nyári Mozi Színházi Közösséggel és annak vezetőjével, Döbrei Dénessel is rendszeresen dolgozik együtt. Elképzelhető, hogy a 2013-ban debütált lovasszínházi koncertnek, a Kappel Edit vezette szilvásváradi lipicai ménessel közös előadásoknak is lesz még folytatása.
