;

RTL;sajtószabadság;Rangos Katalin;

- Valakik és senkik

Különös módon az RTL Klub már azelőtt válaszolt a házelnöknek, hogy Kövér László kitiltotta volna a csatorna stábjait a parlamentből. Azt persze nem tudhatták előre, mi és hogyan fog történni, de minden potentát számára tanulságos műsort készítettek - már nem először - a 21. század című sorozatukba. Ezúttal egy olyan újságíró életútját kísérték végig a maguk módján, aki a Kádár-rendszer idején tűnt fel, s azóta is első vonalbelinek számít.

Rangos Katalin a jogi egyetem elvégzése után az egykori Magyar Rádióban "szocializálódott", előbb riporter, majd szerkesztő volt a Krónikában, s mint Mester Ákos tanítványa, bedolgozott az évek alatt legendássá vált 168 Órába (hiszen az sokáig szombat délutáni rádióműsor volt, s utóbb lett belőle újság). Aztán Aczél Endre átcsábította a tévébe, a Híradóhoz, s ő lett az ugyancsak sokak által kedvelt A hét felelős szerkesztője. Amikor pedig az akkori tévéelnök, Nemeskürty István - Pozsgay Imre intenciói alapján - egyik pillanatról a másikra kirúgta Aczélt, Rangos visszament a rádióba. Így aztán ott lehetett, amikor 1994 március elején Csúcs László kirúgott 129 neves rádióst, ezzel - többek közt - megszüntetve a 168 Órát is. Közben bedolgozott egy új tévéműsorba is: a Híradóval párhuzamosan indult Egyenlegbe. Végigélhette tehát azt is, hogy Nahlik Gábor mondvacsinált ürügyekkel megásta a műsor sírját, s kormányhű (az Antall-kormányhoz hű) tévések segítségével bele is lökte oda. Napjainkban Rangosnak immár évek óta műsora van a Klubrádióban, tanít a színművészeti egyetemen, meg másutt is és közben ír. Neve volt és maradt.

Ám ez a rövid életrajzi kivonat is tükrözi, hogy Rangos Katit - meg a hozzá hasonló újságírókat - hányszor próbálta meg az éppen aktuális hatalom elnyomni, munkájukat lehetetlenné tenni, s egzisztenciálisan is a sarokba szorítani. Ezek a próbálkozások ideig-óráig eredményesnek látszottak, de az érintettek valahogy mindig meglovagolták a legveszélyesebb hullámokat is - és felül maradtak. Nem hagyták magukat, dolgoztak tovább, hűek voltak vállalásaikhoz és az élet őket igazolta.

A róla készült portréfilmben Rangos Kati arról beszélt, hogy szakmailag úgy indultak, "mi vagyunk valakik". Mert megtanulták az újságírást - a rádiózást, a tévézést - és így hatásosak lehettek. Azt is elmondta még, hogy - az átkos időkben - objektíve nem voltak ellenállók. Csak műsorokat csináltak, megkérdeztek hivatalos embereket és képet alkottak mindarról, ami körülvett bennünket. "Tologattuk a falakat elfele" - fogalmazott nem éppen szépen, de annál plasztikusabban a filmben. Aztán felidézte Aczél Endre kirúgását, amiből meg lehetett tanulni, hogyan bánik a politika az újságírókkal. Mint egy papírgalacsinnal, amit le lehet pöckölni.

És akkor már el is érkeztünk napjainkhoz. Hiszen a "fiúk", akik oly reményteljesen indultak a rendszerváltás előtt, mára már "urak" lettek. Ami önmagában nem lenne olyan nagy baj, csak közben tökéletesen elfelejtették, mi ellen emelték fel egykor a szavukat. Hogy mennyire fontosnak tartották a sajtó szabadságát, a tájékoztatás nyitottságát és azt, hogy a hivatalos embereket bármiről meg lehessen kérdezni. Már nem emlékeznek arra - például -, hogy az Egyenleg című tévéműsor végóráiban mennyire következetesen kérték számon a pozícióban lévők hazugságait, az átlátszó és semmitmondó érveket. Napjainkban már ők ülnek azokban a székekben, amelyekben a jelek szerint kötelező félrevezetni, csúsztatni és elhallgattatni a túlzottan szabad szájúakat.

Van-e még valaki, aki emlékszik Borics Gyula nevére? Csak azért tudjuk említeni, mert ő is szerepelt a 21. század említett adásában. A Belügyminisztérium államtitkára volt, s elment a riporterrel - Rangossal - a 301-es parcellába. És 1988 decemberében megmutatta azt a helyet - földdarabot -, ahová 1958-as kivégzése után Nagy Imrét temették. Erről az emberről azóta nem nagyon lehetett hallani. De a riporter ma is ismert, változatlanul műsora van és részt vesz a - nagy szavakkal - közvélemény formálásában, a politikusok pedig kénytelenek szóba állni vele. Igaza van Rangos "kisfiának", a filmben szintén megszólaló autós újságírónak, Bazsó Gábornak, hogy "Lázár Jánosok jönnek és mennek", - bár nem teszi hozzá, de világosan érthető, hogy - a Rangosok meg maradnak.

Erre nem ártana felfigyelniük azoknak, akik napjainkban olyannyira nyeregben érzik magukat. Egyetlen tollvonással ki lehet tiltani a legnézettebb kereskedelmi tévé stábjait a parlamentből. Milliárdokkal lehet tömni a közszolgálatinak már csak csúfolt médiumokat és látszólag kiváltságos helyzetbe hozni őket. Még kereskedelmi tévét is lehet vásárolni, hátha akkor jobban tudják befolyásolni a közönséget. De ezek a próbálkozások egy idő után már nem hatnak. Miközben Rangos Kati és a hozzá hasonló, valódi újságírók változatlanul megmaradnak annak, akik: kemények, kedvesek, ismertek.

Az RTL Klub 21. század című sorozatának valójában félrevezető a címe. Filmjeikben ugyanis az előző század utolsó évtizedeinek Magyarországáról adnak képet. Felidézik mindazt, amire érdemes emlékezni és nem árt figyelni. Tanulsággal szolgálhatnak azoknak, akiket a hatalom bűvölete elvakít. Ha még van szemük, fülük és agyuk, hogy észrevegyék, amit kellene.