- Mindenekelőtt gratulálunk az elismeréshez. Mit köszöntek meg ezzel a lengyelek: a biztosi, a miniszteri vagy a CEU-n végzett tanári munkáját? Vagy mindezt egyben?
- Azt hiszem, hogy ez elég nagy hangsúllyal a miniszteri munkának szól, mert Radoslaw Sikorski miniszter kezdeményezésére kaptam egy korábbi döntés alapján. Bene meritónak hívják a kitüntetést, amit a Lengyelországért végzett munkáért nyújtanak át. Én a magyar-lengyel kapcsolatokon is munkálkodtam, Sikorskival együtt a visegrádi együttműködést is segítettük, a visegrádiaknak az EU-n és NATO-n belüli sikeres szerepléséhez is igyekeztem hozzájárulni. A lengyelek azt is értékelték, hogy lengyel nyelven is tartottam beszédeket, hogy használtam a lengyel nyelvet.
- Tud Ön lengyelül is?
- Igen, diákkoromban megtanultam, lengyel idegenvezető is voltam, idegenvezetői vizsgám van belőle.
- Lengyelországban tanult?
- Igen, kiküldtek a közgazdasági egyetemről gyakorlatra, ott elkezdtem tanulni lengyelül, majd itthon folytattam. Nagyon tetszett és az orosz jó nyelvtani alap volt hozzá.
- Amikor kormányváltás történik egy országban, szokták találgatni, mit hoz ez a kétoldalú kapcsolatokban. Most épp egy ilyen momentum van, új kormány alakult Lengyelországban. Hogyan látja Ön, hoz ez változást a magyar-lengyel relációban, vagy ez már annyira stabil, annyira történelmi, hogy semmi sem tudja megváltoztatni?
- Ugye, az egyértelmű, hogy én ezt a kitüntetést a korábbi lengyel kormánytól kaptam. A jó külpolitikában nem az egyes kormányok viszonyát méricskélik, hanem a két államnak a tartósabb viszonyát. Ilyenkor szoktam a Horn Gyula-Helmut Kohl kancellár példával előhozakodni. A magyar-lengyel viszony tartós, nagyon régi jó viszony. Lengyelországban most erős fordulat történt a legutóbbi választásokon. Ezzel a két kormány belpolitikája került nagyon közel egymáshoz. És én attól tartok, együtt fordultak olyan irányba, amely mindkét nemzetnek kárára válik a külpolitikában.
- Az Európai Unióhoz való viszonyulásra és a menekültkérdésre gondol?
- Elsősorban az Unióhoz való viszonyra gondolok, arra, hogy országaink a saját szövetségi rendszerükön belül együtt kerültek egy elszigetelt kisebbségbe.
- És hogyan látja ennek fényében a visegrádi négyek jövőjét?
- A visegrádi négyeket általában meghatározza a lengyel magatartás, mint messze a legnagyobb ország. Emellett van még egy-két támogató. Most épp úgy tűnik, egyedül Csehország próbál európaibb utat járni, a másik három messzemenően alkalmazza a populizmus eszközeit és ennek csupán egyik témája a menekültügy.
