Tizenhat évesen robbant be a szakmai köztudatba. Akkoriban még nem volt divat nálunk a válogatás színpadi szerepekhez, pláne az, hogy valaki teljesen ismeretlenül, egy nagyszabású musical produkció, a Miss Saigon címszerepét kapja meg ilyen módon. Ráadásul a jogtulajdonos még azt is kikötötte, hogy mindenképpen ő legyen az első szereposztásban. Így neves kolléganői szorultak mögé. Nem túl jó helyzet. Kiválthat irigységet, ellenszenvet. De a Szegedi Szabadtéri Játékok premierjén minden igazolódott.
Előttünk állt a törékeny, szerelmes vietnami lány, a tisztaság, a kiszolgáltatottság, a mesebeli jóság jelképeként, és Bíró szinte eggyé forrt vele. Persze nem volt színészi tudás birtokában, sok tekintetben tényleg inkább azonosnak bizonyult a szereppel, az őszintesége pedig adott volt. Hihető volt róla, hogy azt mondja, amit gondol. Hogy képes mindhalálig szeretni. Hogy végzetes tragédiának éli meg, hogy őt nem ilyen kizárólagosan szeretik.
Bíró énektudásához Toldy Mária stúdiójában szerezte az aranyfedezetet, Miklós Tibor adta neki az ötletet, hogy menjen el a válogatásra, és a rendező, Kerényi Miklós Gábor kemény kézzel terelgette a megfelelő színpadi megoldások felé. Elementáris lett a siker, a produkció hosszú ideig ment az Operettszínházban is. Jöttek más szerepek is. A Dorian Gray előadásával, a Rock Színház produkciójával Londonba is kijutott. Andrew Lloyd Webber egyáltalán nem szokásosan népszerű musicaljében, A szerelem arcaiban is állta a sarat a Madách Kamarában.
És aztán fölvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Kérdéses volt érdemes-e megszakítani a sikersorozatot, hiszen a főiskola első éveiben nem lehet fellépni. De Eszter úgy érezte, nem tud még eleget színészi szempontból. Tanulni akart. Az is vágya volt, hogy valaha fellépjen a Broadway-n. Ösztöndíjjal kijutott Amerikába. Tanult és tanult a The American Musical and Dramatic Academy falai között. Meghallgatásokra járt. Az off-Broadway-ig jutott, a Jézus Krisztus szupersztárban Mária Magdaléna szerepéig. De képtelen volt megszokni, hogy hetente nyolcszor ugyanazt kell csinálnia, úgy érezte ez kiöli a kreativitását. Hazajött. Azt hitte, tárt kapukra talál. Meghallgatásokra járt. Visszautasíttatott. Előre le volt vajazva szerinte sok minden.
Verebes István nyújtott segítő kezet. Nem akarta meghallgatni, csak kapásból ajánlotta neki az általa írt és rendezett Lucifer-show női főszerepét a szolnoki színházban. Eszter sok-sok dalt énekelhetett benne, végre sikere lehetett újra. És a Budapest Klezmer Band énekesnőjévé is válhatott. Mélyről jövő fájdalmat és akár harsány örömet egyaránt kifejezhetett a dalok segítségével. Mintha visszatalált volna ősei gyökereihez, úgy áradtak belőle ezek a számok. És megkapta a Madách Színházban az egyik legfrekventáltabb musical, Az operaház fantomja női főszerepét. Megint lehetett őrületesen szerelmes a színpadon, és eljátszhatta, hogyan érik felnőtt nővé egy szinte gyereklány a tragikussá váló események során.
Csaknem számára is tragikussá vált a produkció, mert akkor is kényszerült benne fellépni, amikor berekedt, rossz állapotba kerültek a hangszálai, és nem lett volna szabad énekelnie. Vagy egy évnyi muszáj pihenő lett a vége. Ez pszichésen is meglehetősen megviselte. Újra nehéz volt visszatérnie. És aztán többször kiszállt a mókuskerékből, ami valószínűleg soha nem volt igazán a közege. Szuverénebb ő ennél. Sok tekintetben makacsabb, olykor szeszélyesebb. Nem lehet bedarálni a nagy musical iparba, ami már nem is tesz erre különösebb kísérleteket. Musicalben eddig utoljára az Elfújta a szél előadásában szerepelt, de a produkció érzelgősségbe hajló ízlésvilága nem volt a sajátja. Más stílusban is játszott, mint a többiek, és nem is volt igazán erőteljes. Hogy történt, hogy nem, de már nem is vesz részt ebben a produkcióban.
Saját útját járja. Rákapott a lemez-és könyvkiadás ízére, maga jelenteti meg, amit alkotótársaival létrehoz. Szombaton 11 órakor mutatják be a Stefánia Palota-Honvéd Művelődési Központban, az Alexandra Kiadó által megjelentetett, Állati Zenés ABC 2 című könyvet és CD-t, melynek címlapján sok kedves figurával a nevető Eszter fotója virít. Már a korábbi kötet is meglehetős siker volt. Eszter az első gyermekével terhesen, jókora pocakkal is fellépett a Művészetek Palotájában, és nyilván két szép csemetéje is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy rákapott a gyerkőcöknek való éneklésre. Sőt, most ez a fő tevékenysége. Gyermekei apja, Födő Sándor, művésznevén Fodo a zeneszerző, így sok mindent meg lehet beszélni családi körben.
A kedves humorú, állatokkal teli dalszövegeket Hegyi György jegyzi, a kötetet Bakos Barbara rajzolta tele fantáziadús, fura figurákkal. A lemezen olyan jeles művészek is közreműködnek, mint Gálvölgyi János, Lovasi András, Presser Gábor. Néha a gyerekek kórusa is megszólal. Az első kötetben még helyet nem kapó betűk ihletnek dalokat és képeket. Nem mondom, hogy könnyű például dzs betűs állatott találni, de rafinált ötletességgel ez a lehetetlen helyzet is megoldódik. És még a q betűnek sem kell búslakodnia. Födő régóta zenél Halász Judit gyerekműsoraiban, és zenét is szerez ezekhez. Eszter ebben a műfajban nyilvánvalóan sokat tanult a nagy elődtől. Halász szeretettel ajánlja is a kötet hátsó borítóján az Állati Zenés ABC 2.-őt. Bíró Eszter pedig megmaradt olyan őszintének, tisztának, mint amilyen 16 évesen volt. Szakmai tudással felvértezve is megőrizte gyerekségét.
