Mariupolban botrányos körülmények között maradt el az eredeti, október 25-i időpontra kitűzött helyhatósági választás is. A voksolást azért nem tarthatták meg, mert a területi választási bizottság nem engedélyezte a szavazólapok kiosztását, a pártok pedig egymásra mutogattak és egymást vádolták a helyhatósági választás megtorpedózásáért. A Porosenko Blokk azt kifogásolta, hogy a szavazólapokat az „Ellenzéki Blokkhoz" közel álló donyecki üzletember, Rinat Ahmetov nyomdájában készítették.
"Nyilvánvaló, hogy a Janukovics irányította Régiók Pártjának utódpártja, az Ellenzéki Blokk nem tanulta meg sem az elméletét, sem a gyakorlatát a tiszta választások lebonyolításának" – állította a kormánypárt. Mihajlo Ohendovszkij, a Központi Választási Bizottság elnöke viszont úgy nyilatkozott, hogy Mariupolban a politikai erők többsége kezdettől a helyhatósági választások meghiúsulásában volt érdekelt.
A november 29-én utólagosan megszervezett voksoláson egy független jelölt, Vadim Bojcsenko a mariupoli Iljics Kohászati Művek személyzeti igazgatója vélhetően első fordulóból, mintegy 71,7 százalékos támogatottsággal győzött a polgármester választáson. Az exit-poll felmérések szerint a városi tanácsba mindössze két párt jut be, a Janukovics-rezsim idején kormányzó Régiók Pártja utódformációja, az Ellenzéki Blokk (a kijevi parlament egyetlen ellenzéki pártja) és az Emberek Ereje elnevezésű, parlamenten kívüli helyi párt. A kijevi kormánypártok egyike sem érte el az 5 százalékos bejutási küszöböt. Az Ellenzéki Blokk a voksok kétharmadát, 66,5 százalékát szerezte meg.
A részvételi arány alacsony volt, de az október 25-én mért országos átlag közelében mozgott, 34 százalékot tett ki (az országos részvételi arány első fordulóban 36, második fordulóban 26 százalékos volt).
