Hovatovább külön irodalmat érdemel a látens módon tavaly, a választások körül, láthatóan az idén februárban indult Orbán-Simicska-háború. Érdemes lenne a két szereplő pszichológiáját elemezni, tanulmányt érne a baráti viszony ellenségeskedésbe fordulásának általánosítható története, de maguk a konkrét lépések is. Nem vitás: Orbán az aktívabb, jóllehet ő maga nem jelenik meg a színen. Látszólag – és erről már értekeztünk korábban –, tőle függetlenül zajlanak a dolgok, de azt talán még a legelfogultabb hozzászólok sem tagadják, hogy a szálak az ő kezében futnak össze. Még akkor is, ha a megfelelni vágyás nagy rendező: a döntéshozók - bocs: ez a szó a mai politikában, kormányzati szinten nem létezik, szóval a pozícióban lévők -, pontosan tudják, mi a feladatuk.
Aktuálisan az: mindenhonnan kiszorítani Simicska Lajost. Kerüljön az forint milliárdokba – lásd: M4-es autópálya -, vagy járjon extrém törvényhozással – lásd ESMA, azaz közterületi reklám-ügy, oda-vissza -, a lényeg az, hogy mindenhonnan kiszorítani a volt üzlettársat, illetve megakadályozni, hogy bárhol, bármiben új lehetőséghez jusson. Igazi vesszőfutás ez az elmúlt majd’ egy év az üzletember számára és nyilván tudja: Orbán még nem ért az út végére. Nem elégszik meg azzal, hogy elszívja előle a levegőt; arra kényszeríti a kormányzati embereket illetve a fideszes törvényhozókat, hogy üzletileg és emberileg tönkretegyék a hajdani tanítómestert. A közvélemény meg csak nézi, mi mindent lehet megcsinálni a hatalom sáncai mögül és fel is fogja: érdemes hódolni, vagy csendben maradni, mert könnyen válhat bárki áldozattá. Főként akkor, ha maga Simicska Lajos is tehetetlenül vergődik ebben a hálóban; sokan hitték és sokáig, hogy benne „méltó” ellenfélre talált Orbán, de ez a csaknem egy év inkább annak bizonyítéka, hogy még ő, a nagyvad sem képes kitörni ebből a hálóból. Most éppen az ingyen terjesztett újság, a Metropol a célpont, de holnap, holnapután más vállalkozás lesz kénytelen kapitulálni. Egy ideig hittük: a birodalom majd visszavág, de ez a birodalom egyre inkább gyengülni látszik. Vagy csak erőt gyűjt?
Ha ez utóbbi, akkor nagyon türelmes ember Simicska és persze jól bírja a pofonokat. De a kérdés igazában nem ez. Nem az, hogy egy milliárdos vállalkozó kellően ütésálló-e, hanem az, mit visel ebből az ország. És a jelek arra utalnak: szinte mindent. Megérti azt, ami rá vonatkozik (azaz, amire fentebb utaltunk: jobb, ha csendben marad), és távolról nézi azt, ami nem rá tartozik. Igyekszik nem gondolni azt, hogy minden rá – is – tartozik, hiszen jórészt az ő pénzéből, az ő törvényhozásán keresztül folyik a játszma. Ezért aztán el is tolja magától a problémát; legyen ez a nagyok játszmája. Mert ha ez egy Simicskával megeshet, milyen esélyük lehet a nemecsek ernőknek?
