A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Oktatási Körkép 2015 című napokban publikált tanulmánya rámutatott: hazánk a legtöbb vizsgált országnál lényegesen kevesebbet költ oktatásra, és ugyancsak nálunk az egyik legalacsonyabb az egy tanulóra jutó éves kiadás: egy diákra 5564 dollárt (mintegy 1,5 millió forintot) költünk évente, az OECD-átlag viszont ennek pont a duplája, 10 220 dollár. Bár 2008 óta folyamatosan csökkent az oktatásra fordított állami kiadás aránya, a legnagyobb kivonások 2010-2012 között történtek, a kiadások reálértéken 13 százalékkal csökkentek (2008-2012 között összesen 24 százalék). 2012-ben az összes közszolgáltatásra fordított közkiadáshoz viszonyítva 7,5 százalék volt az oktatásra fordított állami kiadás aránya - ez a második legalacsonyabb az OECD országok között.
De nemcsak a financiális mutatókban teljesít alul Magyarország: problémás, hogy kevesen kapcsolódnak be a felsőoktatásba, a lakosság csupán 22 százaléka szerez alapképzésben diplomát. Doktori címet nálunk szereznek a legkevesebben. A digitális oktatás területén is hatalmas hiányok vannak, a pedagógusok továbbra is alulfizetettek, a tanári állományt az elöregedés jellemzi. Nagy gond, hogy a hátrányos helyzetűek nehezen férnek hozzá az oktatáshoz.
Érdekesség, hogy a kutatás szerint nálunk a legalacsonyabb a kötelező tanítási idő az általános iskolákban, miközben az oktatási szakemberek, pedagógus szakszervezetek gyakran hangoztatják: túl sok a kerettantervekben előírt tananyag, a gyerekek reggeltől késő délutánig az iskolában ülnek, leterheltek, fáradtak. Az OECD adatai szerint az egy évre jutó oktatási órák száma nálunk 5553, míg az OECD-átlag 7570 óra. Azonban ha jobban megvizsgáljuk az adatokat, kitűnik: lényeges különbségek vannak az órák felosztásának szerkezetében, a legtöbb országban ugyanis nem nyolc, hanem kilenc, sőt van, ahol tíz évet tesz ki az alapfokú oktatásban töltött idő.
A jelentés azt is megemlíti, hogy a magyar iskolákban az oktatási idő nagy részét - mintegy 45 százalékát - nem a fő tantárgyak (olvasás, írás, irodalom, matematika, természettudományok, nyelvek) oktatására fordítják, a diákok energiáit sok felesleges dologgal veszik el.
- Az egész napos iskola nálunk azt jelenti, hogy délután négyig bent kell tartózkodni az iskolában, ha van értelme, ha nincs. Fél kettő után a foglalkozás sokszor nem több gyerekmegőrzésnél - mondta Mendrey László. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke szerint a fejlettebb oktatási rendszerekben az egész napos iskola keretében délelőtt és délután is vannak tanórák, köztük jól elosztott szünetekkel, mozgási, kikapcsolódási lehetőségekkel. - A feltételek is mások, az EU-ban igenis van lehetőség komoly csoportbontásokra, duál órák tartására, segítő, pedagógiai személyzet bevonására az óra menetébe. Jobb helyeken a tanórák során nagyobb teret kap az egyéni, tanár-diák kreativitás. Néhány ritka kivételtől eltekintve ez nálunk teljesen hiányzik - állítja Mendrey.
Az OECD-jelentés elszomorító megállapításaira reagálva Kunhalmi Ágnes, az MSZP oktatáspolitikusa elmondta: "valódi és kemény" szemléletváltásra van szükség az oktatásügyben, azt nemzetstratégiai ágazattá kell tenni, hogy végre a kormányzás egészét áthassa az oktatás elsődlegességének szemlélete. Az elmúlt évek tapasztalatai azonban nem ebbe az irányba mutatnak, s mint azt Radó Péter oktatáspolitikai elemző már több beszélgetésen, szakkonferencián is hangsúlyozta, a helyzet várhatóan csak rosszabb lesz, a mára kialakult rendszerbe alig lehet olyan változtatásokat beemelni, amelyek megoldásokat hoznának.
