Zajos és sok tekintetben nyomasztó, de szakmailag mindenképpen eredményes hét közepén vagyunk. Miközben folyamatos kapcsolatban állok azokkal a brüsszeli kollégáimmal, akik testközelben élik át éppen a belga főváros legmagasabb fokú terrorfenyegetettségét, a csapat másik felével a strasbourgi plenáris ülés fontos feladatait látjuk el. Az élet ugyanis nem állhat meg, és ez valójában a nyugatos európai közösség legnagyobb ereje. Bármit is mondjanak a populisták: nem Európa a probléma, hanem éppenséggel Európa hiánya. A sokat – és részben joggal – támadott európai intézményrendszer minden akadály ellenére teszi a dolgát: a Parlamentben tegnap szólalt fel például Sergio Mattarella olasz államfő, de szavaztunk az multinacionális cégek visszaélései elleni harcban és egy igazságosabb európai adórendszer felé tartó úton mérföldkövet jelentő Ferreira-Theurer-jelentésről, a gyermekszegénység európai felszámolásáról és érdemi lépéseket tettünk a nők elleni erőszak megakadályozásáért is. Saját szakbizottságomban, a közlekedésügyi és turisztikai testületben is fontos jelentést tárgyalunk az úgynevezett negyedik vasúti csomagról. A tegnapi megbeszélésen például a közszolgáltatásokkal kapcsolatos nemzeti álláspontokat vitattuk meg a vasúti piacok megnyitásáról, a kapcsolódó szociális jogokról. Ezek mind fontos mozaikok, részei egy fejlődő nyugatos közösségnek. Az Európai Parlament tehát működik, Európa – ha döccenőkkel is, de – halad tovább, még akkor is, ha egyes tagállami vezetők most is csak a problémák gerjesztésében, eszkalálásában és a hisztériakeltésben érdekeltek. Orbán épp ezt teszi és ezzel napról napra távolabbra tolja Magyarországot az európai közösség magjától.
