Megrázta a világot a párizsi tragédia. Hat helyszín, százharmincnál több halott. Döbbenet és együttérzés az egész bolygón. Riadalom és rettegés, Lisszabon, Madrid, London és Párizs után ki a következő? A terrorista akciók következménye az egyre erősödő menekült és iszlám ellenesség Európában. Kultúrák és vallások harcának, a harmadik világháborúnak a terjedő rémképe.
Franciaországban -2010-ben végzett, reprezentatív felmérések szerint - 2,1 millió vallását gyakorló muszlim él. A terrorista gyilkosságok Európa közvéleményében potenciális ellenségnek tüntetik fel mindahányat, már régen köztünk élőket, menekülteket egyaránt. Általánosítunk, ami a legsúlyosabb létező veszély, amire felelőtlen európai politikusok és az őket követők mindig képesek.
Pedig ezek a politikusok mást is tehetnének. Hangot adhatnának annak a nem elhanyagolható ténynek, hogy a terroristák számarányukat tekintve kimutathatatlan kisebbség az iszlám közösségekben. Beszélhetnének arról, hogy ennek a minoritásnak a felderítésére, szemmel tartására minden országban jelen vannak a drága pénzen fenntartott titkosszolgálatok. A külföldi, a katonai, a polgári felderítők. A „Párizs péntek 13” támadásai egy időben, hat helyszínen történtek, nyilván nem véletlen az egybeesés, előre szervezett és összehangolt akció eredménye. Talán tudniuk kellett volna róla... Feltehetnék a kérdést: amikor a világ egyik fele percről percre hallgatja mit beszélnek a világ másik felén, és fordítva, akkor a francia titkosszolgálatok előtt miért maradt titok a terrorista szervezkedés? Ahhoz sem fér kétség, hogy a francia titkosszolgálatok eredményes működésének minden technikai feltétele adott, a törvényi háttér rendben, a személyi állomány biztosított és nyilván rendelkeznek számos beépített emberrel az iszlám közösségekben is. Ha így van, akkor mi a kudarc oka? Miért nem hallották meg - ha igaz a hír -, hogy az iraki külügyminiszter, az iraki titkosszolgálat több országgal közölte, előre jelezte, közöttük a franciáknak is, a készülő terrortámadás lehetőségét.
2001. szeptember 11-ike után az USA és az összes EU tagország drasztikusan szigorította terrorizmus ellenes törvényeit. A terrorizmus elleni harc jegyében olyan hatalmat kaptak a titkosszolgálatok, hogy az már a személyiségi jogok sérelmének határait feszegeti. És mégis, Európa szinte minden évben átél egy-egy tragikus terrortámadást. A felderített, megelőzött esetekről kevés a hír, szinte alig akad. olyan kivétel mint a mostani ankarai jelentés, amely szerint Törökország, sikeres felderítőinek köszönhetően, megelőzött egy párizsihoz hasonló jellegű és méretű katasztrófát.
A pánikon és a riadalmon túl akad tennivaló. A francia kormánynak fel kell mérnie titkosszolgálatai hatékonyságát, illetve annak esetleges hiányát. Nem a felelősségre vonás miatt, hanem a tanulságok levonásáért, Európa okulására. Hogy ne legyen több véres hír Lisszabonból, Madridból, Londonból és Párizsból. Hogy néhány tíz, vagy száz ember ne tarthassa rettegésben a világot.
