Végre megjött a Mester és hozott magával egy ifjú segédet is. Napok óta vártuk a „szakértelmet”, akik majd szabályosan üzembe helyezik családunk legújabb háztartási szerzeményét. A szerelők méregették, kerülgették a masinát, de láthatóan nem tudták, hol fogjanak a munkához. Aztán az idősebbik elkérte a használati utasítást. Kezébe nyomtuk, ő a segédébe. A gyerekképű forgatta, lapozgatta, láthatóan nem tudott eligazodni rajta és visszaadta a mesterének.
A napokban látott napvilágot a legújabb kompetencia felmérés arról, milyen készségekkel rendelkeznek a szakiskolákból kikerülő ifjú szakmunkások. Lehangoló az eredmény. Még a legjobbak szövegértése és számolási tudása is alig haladja meg a közepes szintet, általános műveltségük egyenesen a béka feneke alatt van. Kiderült, a végzős szakiskolások arra még talán képesek, hogy megtalálják a szövegben az egyszerű információkat, de arra már nem, hogy abból akár a legegyszerűbb következtetéseket levonják. Évek óta kongatják a vészharangokat az oktatási szakemberek, hogy a szakiskolák tananyagának lecsupaszítása, a közismereti tárgyak elkorcsosítása silányítja ezt az iskolatípust, de rátelepedett a szakoktatásra az iparkamara bennfentes ura, s a KDNP-vel karöltve száműztek minden olyan ismeretet a tananyagból, ami képessé tehetné a jövő kétkezi munkásait a szakmai fejlődésre.
Az idősebb magyar szakmunkásokat keresik itthon, szívesen foglalkoztatják őket Európában is. Ám az orbáni „emberminisztérium” már csak át- és tovább képezhetetlen humánrobotokat gyárt.
Évente 7-12 ezer fiatal lép ki a munkaerőpiacra nagyon gyenge, elemi szintű alapkészségekkel. Remények, lehetőségek nélkül, bekényszerítve sorsuk zsákutcájába.
