Ahogyan nem kellenek már vályogvetők és lámpással kell keresni nádazót is, előbb-utóbb kommunikátorokra sem lesz szükség. Betették a „lábukat” ide is a robotok. Olvasó legyen a talpán, aki meg tudja majd mondani, hogy egyik-másik újságcikk egy komputer „agyszüleménye” vagy sem. Az a borzasztó ebben, hogy sokszor mi szakmabeliek sem lehetünk biztosak abban, hogy egyik-másik szerkesztőség cikkét valamelyik munkatárs, vagy a kormányzati házirobot írta, előre betárolt szövegpanelekből.
A dolog egyre jobban nyugtalanít. Ha már kommunikációban is ott vannak a robotok, ki fogja megmondani, hogy a kormány illetékesének elküldött kérdéseinkre XzK13 vagy a hivatal sajtóosztályának valamelyik humán droidja válaszolt? Kicsit megkönnyíti a dolgot, hogy a mesterséges intelligenciának annyira bőséges szókincse van, amivel nem képes versenyre kelni a hivatal humán apparátusa.
Vegyünk egy példát. Amikor az újságíró pihenő napon feltett kérdésére a hivatal azt a választ küldi, hogy tessék őket békén hagyni, mert halottak napján a közvélemény tájékoztatása szünetel, akkor azt biztosan egy humán robot írta. Egy intelligens robot ilyenkor séróból rittyentett volna valami csinos kis nesze semmi, fogd meg jól feleletet.
A fejlett szóvivő robotok ma még drága szerkezetek, persze a kormányzati humán robotok sem olcsók, legfeljebb jóval korszerűtlenebbek. A mellébeszélésben hamar elkopnak, ilyenkor lecserélik őket. Államtitkárok lesznek belőlük, mások ülnek a helyükre. De senkinek nem kell félni, átlátszó süketelés miatt még egyikük sem veszítette el az állását. „Túlképzettek” oda a robotok.
