A kormányhivatalt egy rajzszakos tanár vezeti, aki utóbb hittudományi főiskolát végzett, korábban hittantanárként dolgozott egy gyengécske katolikus gimnáziumban. Tanári élete nem tartott sokáig: hamarosan önkormányzati képviselő lett, majd országgyűlési képviselő és alpolgármester lett. Olyan rövid idő alatt ívelt fel a politikai karrierje, hogy ki sem derülhetett rátermettsége és felkészültsége. Bizonyára jelölői erre nem is voltak kíváncsiak, és meglehet kiválasztásakor ez nem is volt szempont.
Első munkahelye, a katolikus gimnázium bizonyos értelemben a Fidesz egyik megyei „keltetőjeként” is működött. Az iskolát két évtizeden át irányító igazgatóból előbb tankerületi igazgatót "csináltak", majd a kormányhivatal főigazgatóját, ahol közvetlen felettese korábbi beosztottja, a rajz- és hittantanár lett. Az egykori igazgató tankerületi kinevezésének sem volt semmilyen valós szakmai indoka, annak pedig végképp nem, hogy a kormányhivatal főigazgatója legyen. Ehhez a köz- és államigazgatási jog olyan magas szintű ismerete lenne szükséges, amilyennel egy tanár nem rendelkezhet. Feltételezem, hogy közigazgatási alapvizsgája sincs, aminek a hiányában pedig egy polgármesteri hivatal irattárában sem dolgozhatna huzamosabb ideig. Főigazgató viszont lehet. Az általa korábban vezetett gimnáziumot – már-már észak-koreai mintákat másolva – távozása után felesége vezeti, így teremtve haladónak aligha tekinthető hagyományt a dinasztikus örökség gyakorlatára. Az intézményfenntartó nélkül mindez kivitelezhetetlen lett volna. Látjuk: nem volt az.
Valamire ráérzett a valaha évtizedekig egy szakmunkásképzőben tanító „self made man”, mert a nélkül futott be karriert – gimnáziumigazgató, tankerület vezető, kormányhivatali főigazgató –, hogy közben képezte volna magát. Az élet bizonyos értelemben őt igazolja, megy ez e nélkül is. Húszas éveinek közepén járó fia évekkel korábban lett a helyi polgármester főtanácsadója, aligha függetlenül az apai protezsálástól. Rejtély, hogy a semmilyen szakmai referenciával nem rendelkező, fiatal és nyilván tapasztalatlan fiatalember mivel és hogyan tudja segíteni főnökét. Nyilván a Nemzeti Együttműködés Rendszere egyenesen igényli ezt a fajta felkészületlenséget, másra aligha lehet gondolni.
De másoknak is indult ebből az egyházi középiskolából politikai karrierje. A magyar szakos kolléga ugyan főiskola végzettségével nem is taníthatott a gimnáziumban, mégis kitaláltak számára egy addig nem létező igazgatóhelyettesi posztot. Korábban a helyi általános iskolákba adta be a pályázatát, de sehol nem találták meggyőzőnek. Még akkor sem, ha mostanság lasszóval fogják a férfi tanárokat. Általános meglepetést keltett, hogy ezek után a katolikus középiskola vezetői között bukkant fel, de mindez semmi volt ahhoz képest, hogy 2010-ben már a megyei önkormányzat alelnöke volt az általános iskolákból elutasított tanár. A megyei önkormányzat elnöki székében a Fidesz egyik „csúcsértelmiségét” találhattuk, akinek legmagasabb végzettsége a felnőttként megszerzett személyügyi szervező szakon szerzett diploma volt. A ciklus lezárta után a regionális fejlesztési ügynökség élére került az elnök, bizonyítva a politikai szelekció és a kontraszelekció kéz a kézben járnak mostanság Magyarországon. Az új elnök színi tanodát végzett és kocsmát üzemeltetett – írom le, hogy fogalmat alkothassunk e karrierek kiindulópontjairól.
Kormánypárti önkormányzati képviselők elevenednek meg előttem. Az egyik még gimnazistaként motorkerékpár alkatrészek lopására szakosodott, lebukott, és csupán az iskola vezetője mentette meg a rendőrségi feljelentéstől. Büntetésként másik iskolába helyezték át, és ma nevében a „Vitéz” kiegészítővel (nem vicc!) henceg a világ felé, ki is lenne ő valójában.
Egy másik tankerületi vezetőnek a férje a Fidesz kampány milliós támogatásával vásárolta meg állását, ami sokat elárul, hogyan viszonyul a szakértelemhez a kormánypárt. A magas állami pozícióba jutott feleség erkölcsileg is marandót alkotott, amikor tehetős vállalkozó férjét – aki mégiscsak bevásárolta állásába élete párját – az önkormányzati média ügyvezető-főszerkesztőjére cserélte. A médiavezér hozzáértéséről annyit, még újságot sem olvasott soha életében, erre ma sem pazarolja az idejét.
Az anonim felsorolás közben elfog az érzés, hogy egy abszurd dráma szereplői között válogatok, noha a valóság ilyen kijózanító és szürreális. A kormánypárti emberek szakmai silánysága rajzolja a magyar tájat magyar ecsettel. Egy másik város oktatási bizottságának elnöke csupán nyolc általános iskolai végzettséget tud felmutatni, másutt a pénzügyi bizottság elnöke számolási zavarban szenved, de akadt olyan kizárólag Fidesz tagokból álló képviselő-testület (városi!), ahol a polgármestert leszámítva egyetlen érettségizett sem került be. Ugyanebben a városban ügyvédbojtárként foglalkoztatott hölgyet indított a polgármesterségért a Fidesz, akire korábban még egy keresetlevél megírását sem bízták. Egy várost viszont igen.
Könnyű volna azzal érvelni, hogy a fentiek kiragadott példák (ezt a felsorolás hosszúsága is cáfolja), valójában csak terjedelmi korlát miatt nem folytatom a névsorolvasást.
Ez egy ilyen csapat.
