A fáma szerint az egykor győzelmet győzelemre halmozó Inter öltözőjének falán az alábbi, ellentmondást nem tűrő intelem figyelmeztette Milánó agyondédelgetett kedvenceit: „1. pont: Mindig az edzőnek van igaza. 2. pont: Ha mégsem, automatikusan az 1. pont lép érvénybe.” A drákói „házi törvényt” az ugyancsak legendás trénernek, az argentin származású HH-nak, azaz Helenio Herrerának tulajdonítják, aki csakis zsenialitásának köszönhette, hogy diktátori hajlama – legalább is addig, míg ment a szekér - sem a lapokban, sem a drukkerek táborában nem igazán verte ki a biztosítékot. Hát igen! Amerre aranylábak rugdalják a bőrt, s zsenik szülik hozzá a taktikát, többet néz el nekik az ember – legalább is a zöld gyep világában. De kijjebb egy centivel már senkinek semmit! A stadionokon kívül már számon kéretik a demokrácia!
Nem úgy Futbóliában! Herrera ars poeticája, mihelyt termő talajra lelt e tájon, ripsz-ropsz szárba is szökkent, rögvest túlnőtt az öltözők falain, meg sem állva az országnyi stadion határáig. A demokrácia előtt ugyanakkor roló le, s ha netán mégis erre enné a penész, osztozzon csak a nyavalyása a migránsok sorsában, s ha jót akar, szaporázza sürgősen másfelé a lépteit. Futbólia gyanútlan népe meg mire felocsúdott, már csapatostul, edzőstül, drukkerestül és ellendrukkerestül benn foglaltatott ebben a Nagy Nemzeti Stadionban - legfeljebb akkor még nem tudtak róla, hogy mi az amiben benne vannak. Balga mód abban a hiszemben éltek mind ez idáig, hogy a körkörös gyoda nem más, mint egy kerítés. Randának randa, de akkor is csupán egy kerítés. Ó szent együgyűség! Aztán tetejében még annak is bedőltek a népek, hogy kizárólag a migránsok miatt kerítették körbe az országot! Egy frászkarikát! Ha nem lenne Futbólia népe íly’ földhözragadt, tudhatta volna, hogy ez a pengés micsoda nem más, mint Stadonország pereme.
Odabenn non-stop meccs van. Reggeltől estig, aztán meg estétől reggelig. Ahol az öltözőkben, meg azon túl is, magától értetődően mindig az edzőnek van igaza. Akkor is persze, ha nincs, mert akkor pláne. Ezt aztán szélsebesen törvénybe is foglalták, nehogy má’ focitudás és tréneri zsenialitás híján a népek - ne adj’ Isten! – hirtelenjében rossz néven vegyék a demokrácia deficitet!
Futbóliában semmi sem lehetetlen, ha fociról van szó. Ha nincs rá pénz - ami persze amúgy lehetetlen! - akkor az Edzők Edzője nem a kifordított tenyerét fogja ám mutogatni a keményen dolgozó adófizetőknek, hanem még azon melegében kiókumlál egy vadi új törvényt, amitől a futball imádatukról amúgy is elhíresült, s az állami megrendeléseken gennyesre hizlalt gázszerelők, lámpagyárosok, barackmagtermelők, mangalicatenyésztők, kaszinótulajdonosok és trafikoligarchák a lelkesedéstől és a nagy igyekezettől kipirulva egymás sarkát letaposva rohannak majd, hogy a ma leírt adóforintjaikat a jövendő gólocskáira váltsák.
Futbóliában lesz még Nemzeti Kazán is! Az ám, hazám! Makoveczre hajazó. Ugyan mi más? Kerül amibe kerül, hogy azért kerüljön belőle valamicske a zsebekbe is. Mert tudvalevő, nem csak foci van a világon…
